Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY 1431 A törvényjavaslat szerint zsidó közszolgálatba nem léphet (e rendelkezés azonban a már közszolgálatban állókat nem érintette), közjegyzőnek, hites tolmácsnak, hivatalos szakértőnek zsidót nem lehet felvenni. Az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamarák tagjai között a zsidók száma a 6%-ot nem haladhatja meg. Ugyancsak legfeljebb 6% lehet az időszaki és nem időszaki lapoknál a zsidó munkatársak száma. Zsidó nem lehet e lapok szellemi irányát meghatározó felelős szerkesztője, kiadója, főmunkatársa. Szintén nem lehet zsidó színházi igazgató, művészeti titkár és dramaturg. A törvényjavaslat gazdasági vonatkozásait illetően állami egyedáruság alá eső cikkek árusítására zsidónak nem lehet engedélyt adni, közszállításban zsidók csak korlátozott mértékben vehetnek részt, továbbá ipar gyakorlására zsidók számára engedélyt mindaddig nem lehet kiállítani, amíg számuk az illető helységben 6% alá nem csökken. A gazdasági vállalatok értelmiségi munkaköreiben — a kereskedősegédeket is beleértve — a zsidó alkalmazottak száma a 12%-ot nem haladhatja meg. A törvényjavaslat jellemző — az antiszemitizmust és a szociáldemokrácia-ellenességet egyaránt kifejező — rendelkezése volt az, hogy munkásegyesület vagy más munkásszervezet intézőszervének, illetve tisztikarának zsidó nem lehet a tagja. (Az indokolás szerint a nemzeti és szociális politika szempontjából kivételes jelentősége van annak, hogy azok „nemzeti és egyéb közszempontokból teljesen kifogástalanul működjenek. A zsidóság térfoglalása a munkásszervezetek körében az említett tekintetekből igen nagy mértékben aggodalmas”.) További korlátozó rendelkezése volt a törvényjavaslatnak a zsidó alkalmazottak elbocsátására és nyugdíjára vonatkozó szakasza. Eszerint az elbocsátandó zsidó alkalmazott munkaviszonyát akkor is meg lehet szüntetni, ha szolgálati szerződése határozott időre szól. Az elbocsátás a nyugdíjigényt nem érinti, amennyiben azonban a vállalat, illetve annak nyugdíjpénztára számára a nyugdíj vagy a végkielégítés fizetése elviselhetetlen terhet jelentene, a nyugdíj vagy a végkielégítés összegét „a méltányosságnak megfelelően” csökkenteni lehet... A törvényjavaslat felhatalmazta a kormányt, hogy a zsidók kivándorlására és vagyonának kivitelére vonatkozólag intézkedéseket tegyen. Ugyancsak felhatalmazást kap a kormány — az első zsidótörvényhez hasonlóan — a törvény végrehajtása végett adatszolgáltatási kötelezettség megállapítására és annak ellenőrzésére, és végül a törvényjavaslat részletesen meghatározta a törvény — kihágásnak, illetve vétségnek minősítendő — megszegésének vagy kijátszásának szigorú szankcionálását.12 A törvényjavaslat Teleki Pál által írt általános indokolása először azt kívánta — kevéssé meggyőzően — megindokolni, hogy miért volt szükség mintegy fél év után új zsidótörvény alkotására. Ezzel kapcsolatban az indokolás előbb arra hivatkozott, hogy az első zsidótörvény meghozatala óta „a zsidóság európai helyzetében Magyarországra is kiható igen nagy jelentőségű változás állott be”. Amíg ugyanis az első zsidótörvény megalkotása előtt egyedül Németország tett „a zsidók kiszorítására erélyes intézkedéseket, azóta Európának sok 12 Az 1935. évi április hó 27-ére összehívott Országgyűlés Képviselőházának Irományai (a továbbiakban: KI) XII. k. 298-303.
