Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1430 LADÁNYI ANDOR ces ülésén beterjesztette a törvényjavaslatot, a liberális és a szociáldemokrata képviselők szenvedélyes közbeszólásaitól kísérve, az ülés után pedig Antal István államtitkár sajtótájékoztatón ismertette a törvényjavaslat alapelveit és főbb rendelkezéseit.11 A törvényjavaslat és az indokolás A nyilvánosságra hozott törvényjavaslat l.§-a a zsidónak tekintendők körét határozta meg. Eszerint zsidó az, aki az izraelita hitfelekezet tagja vagy tagja volt, akinek mindkét szülője e hitfelekezet tagja vagy tagja volt, akinek nagyszülői közül legalább kettő, továbbá ezeknek a törvény hatályba lépése után született ivadéka. Nem tekinthető zsidónak az a személy és ivadéka, ha az 1938. január 1-je előtt kötött házasságból származik, feltéve, hogy mindkét szülője már a házasságkötéskor valamely keresztény hitfelekezet tagja volt, és azon túl is annak tagja maradt. A törvényjavaslat 2. §-a értelmében — amennyiben e törvény másképp nem rendelkezik — a törvény rendelkezéseit nem lehet alkalmazni arra, akit az 1914-1918. évi háborúban ezüst vagy arany vitézségi éremmel tüntettek ki, illetve legalább két ízben más kitüntetésben részesült, továbbá a legalább 50%-os hadirokkantakra. (E szakasznak az a része, hogy „amennyiben e törvény másképp nem rendelkezik,” azt jelentette, hogy a közszolgálatban dolgozókra, a tanárokra és tanítókra, valamint a bírókra, az ügyészekre, a közjegyzőkre, a sajtó munkatársaira és a munkásszervezetek tisztségviselőire vonatkozó rendelkezést a kitüntetésben részesített zsidó frontharcosokra és a hadirokkantakra is alkalmazni kell...) A törvényjavaslat szerint annak rendelkezései azokra a vállalatokra is vonatkoznak, amelyek tulajdonosa, vezetője vagy azok többsége zsidó, vagy amelynél az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma az előírt arányt meghaladja. A javaslat szigorú rendelkezéseket tartalmazott a zsidók honosításával és állampolgárságával kapcsolatban: honosítást házasságkötés vagy törvényesítés által zsidó nem szerezhet, és az 1914. július 1-je utáni honosításokat hatálytalanítani kell azon zsidó esetében, „akit életviszonyai nem utalnak arra, hogy az ország területén maradjon”. A törvényjavaslatnak az első zsidótörvényhez képest teljesen új rendelkezése volt a zsidóság közjogi helyzetének szabályozása. Eszerint a zsidók „csak országos lajstrom alapján külön választanak maguk közül az országgyűlési képviselők megállapított számán felül annyi országgyűlési képviselőt, mint amennyi a választók névjegyzéke szerint a zsidó és nemzsidó választók számának megfelel”; ezek száma a nemzsidó képviselők számának 6%-át nem haladhatja meg. Ugyanez vonatkozik a törvényhatósági bizottságok és a községi képviselőtestületek tagjainak választására is, e testületek esetében zsidókat a legnagyobb adót fizetők jegyzékébe nem lehet felvenni. 11 MNL OL K 27 1938. dec. 20-ai ülés; Pesti Napló 1938. dec. 22. 13., dec. 23. 1-3., dec. 24. 3-4.; KN XXI.k. 211-212.
