Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1425 kérdésnek a nemzetiszocialista teória és gyakorlat szerinti megoldásának szükségességét. A zsidókérdés előtérbe kerülésének döntő tényezője a nyilas-nemzetiszocialista mozgalom jelentős előretörése volt 1938 őszén, a hatalom megszerzésére irányuló törekvése, féktelen antiszemita agitációja. Imrédy politikája e tekintetben a nyilasok, valamint a kormánypárt radikális jobbszárnya követeléseit nagyrészt teljesíteni kívánva — az első zsidótörvényhez hasonlóan — a szélsőjobboldal vitorláiból a szél kifogását is célozta.3 A zsidótörvény „szigorításáról” Imrédy még október 26-án, Bethlennel tárgyalva, említést tett. (Bethlen ugyanis megkérdezte tőle, hogy valóban szándékában áll-e a rendeleti kormányzás bevezetése, amire a miniszterelnök igennel válaszolt, mert szerinte az akkori parlament képtelen terveinek, így a zsidótörvénynek és a földreformnak a megvalósítására.) Imrédy azután mintegy két hét múlva, a politikai válság megoldására tervezett lépésekre vonatkozó feljegyzésében már konkrét formában is felvetette a zsidótörvény módosításának kérdését. E szerint a reformprogram feladatai közé tartozik a zsidókérdésnek „különös tekintettel a visszacsatolt területeken lévő nagyszámú ortodox zsidóságra, az eddigieknél tökéletesebb rendezése, a sajtóra, kultúrintézményekre való befolyásának visszaszorítása és a gazdasági életnek is erősebb és gyorsabb megtisztítása a zsidó túlhatalomtól. Meg kellene fontolni e tekintetben a zsidóság politikai helyzetének gyökeres szabályozását is [...] és nem kell elutasítani a kisebbségi alapon álló megoldás gondolatát sem.”4 A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY A törvényjavaslat megszületésének útja A következő napokban az események gyorsan követték egymást. Imrédy a minisztertanács november 16-ai ülésén kívánatosnak tartotta, hogy a kormánypárt a zsidókérdés ügyében bizottságot küldjön ki, amelynek előadója Makkai János lenne. A minisztertanács ezután „beható megvitatás tárgyává” tette a zsidókérdésben tervbe vett intézkedések összes vonatkozását. A szűkszavú jegyzőkönyvben azonban csak két kérdés szerepelt. Az egyik az egyes területeken a zsidóság percentuális arányának csökkentése volt, a másik a zsidóságnak esetleg kisebbséggé nyilvánítása. (Ez utóbbit mind Kánya Kálmán külügyminiszter, mind pedig Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter ellenezte.) Még aznap Imrédy a kormánypárt értekezletén azt mondotta, hogy az országban van „egy nagyon kényes kérdés”, a zsidókérdés. Utalt arra, hogy a felvidéki területek visszacsatolásával a zsidók száma még nagyobbá válik, és „a Keletről való beszivárgás kapuja még tágabbra tárult”. Ezért e kérdésben „eddig vallott felfogásunkat revízió alá kell vennünk”, és javasolta, hogy a szükséges intézkedések előkészítésére a párt ismét küldjön ki megfelelő bizottságot. 3 Új Magyarság 1938. okt. 18. 1-2., okt. 23. 1-2., okt. 27. 5-6.; Imrédy Béla a vádlottak padján. Bp. 1999. 294., 404. 4 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) K 63 3980 pol./1938.; Népszava 1939. jan. 20. 12.; Imrédy Béla a vádlottak padján. Bp. 1999. 124-125., 163., 410., 502.; Lucy S. Dawidowicz: Háború a zsidók ellen. 1933-1945. Bp. 2000. 101-106.; Nathaniel Katzburg: Zsidópolitika Magyarországon. 1919-1943. Bp. 2002. 104—106.
