Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1426 LADÁNYI ANDOR E bizottság már másnap Tasnádi Nagy András elnökletével megtartotta első ülését. (Előzőleg Imrédy megbeszélte Makkaival a megvitatandó kérdések körét.) Az ülésről kiadott rövid közlemény szerint Kultsár István, az értelmiségi ügyek kormánybiztosa tájékoztatást adott a zsidótörvény végrehajtásával kapcsolatban eddig történtekről, majd a bizottság egyes tagjai ismertették javaslataikat. A közlemény ezek tartalmáról nem tett említést, az Esti Újság — amelynek felelős szerkesztője Makkai volt — azonban közölte a bizottság tagjai részéről még előzőleg felmerült elgondolásokat. E vélemények szerint a zsidókérdés rendezésére a következő intézkedések lennének szükségesek: 1. A honossági és letelepedési ügyek rendezése — a visszacsatolt területekre is tekintettel —, az állampolgárságok és a honosságok revíziója, továbbá annak megakadályozása, hogy a zsidóság a jövőben is nagy arányban a városokba, főleg a fővárosba gravitáljon. 2. A zsidók kezében lévő földbirtokok és nagy haszonbérietek csökkentése, a földreform céljaira elsősorban ezek igénybevétele, illetve a nagybérleteknek kis haszonbérietekké alakítása. 3. A zsidók kivándorlásának elősegítése, a kivándorlók vagyona transzferálásának szabályozása. 4. A zsidótörvény rendelkezéseinek revíziója, különösen a százalékos arányok módosítása.5 November 19-én a Függetlenség kormánylap Világprobléma címmel a korábbi kormánypárti megnyilatkozásoknál radikálisabb cikket közölt. Eszerint „a világ minden táján akuttá vált a zsidóprobléma [...] a világ egyetlen népe sem tűr meg maga között olyan elemet, amely mindig és mindenütt a maga ideáit, erkölcsét, sajátos faji politikáját, idegen kultúráját akarja rákényszeríteni a befogadó nemzetre. [...] nincs más gyökeres megoldás, csak egy alkalmas és elegendő nagyságú területen hazát adni a zsidóságnak [...] és ezzel véglegesen elvetni a nemzetek belső életét és egymáshoz való viszonyát megmérgező zsidóproblémát”. November 23-án Imrédy a képviselőházban is említést tett a zsidókérdésről: „az a megoldás — mondotta —, amelyet a parlament tavasszal megszavazott, nem nyújt elégséges bázist a kérdés megoldására, és ennek következtében a kérdésnek újbóli felmerülésével szembe kell néznünk és olyan megoldást kell létrehoznunk, amely Magyarországnak lelki megbékélését szolgálja és ezt a kérdést lehetőleg teljes mértékben leveszi a napirendről”.6 A zsidótörvény módosításának felvetését, az erre irányuló munkálatok megkezdését a nyugati demokratikus országok budapesti diplomatái nagy figyelemmel kísérték. Knox angol követ Imrédynek a kormánypárt 16-ai ülésén elhangzott beszédéről azonnal táviratban tájékoztatta a külügyminisztert, az ehhez fűzött jegyzetében pedig a következőket írta: „A dolog egyáltalán nem tetszik nekem. Jól tudjuk, hogy Magyarországon elég erős az antiszemitizmus, de azért reménykedtünk, hogy olyan kvalitású ember, mint Imrédy, nem játszik rá erre”. Szerinte „nagy nyomás nehezedik rá Németország részéről, és ha még Olaszország is, ahol pedig nem volt erős az antiszemitizmus, jónak látta, hogy beálljon a táncolok közé, Magyarország sem könnyen tagadhatja meg ugyanezt. Szomorú pillanat az, amikor az embernek be kell lépnie a zsidóüldözők sorá-5 MNL OL K 27 1938. nov. 19-ei ülés; Esti Újság 1938. nov. 17. 7. 6 Esti Újság 1938. nov. 19. 1-2.; Függetlenség 1938. nov. 19. 1-3.; Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója (a továbbiakban: KN) XX. k. 293.
