Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1419 zés megindításában sikerült érdemben lépnie. Ugyanakkor a Tervezési Együttműködési Bizottság dokumentumot dolgozott ki a közös erővel létesülő energetikai és alapanyag gyártási beruházások (orenburgi gázvezeték, 750 kV-os távvezeték stb.) finanszírozására, intézkedésekre olyan területeken, mint az atomerőművi berendezések, számítástechnikai eszközök, gördülőcsapágyak, olaj- és gázipari eszközök, személygépkocsi alkatrészek, növényvédő szerek stb. kooperációja. Az értekezleten önálló témaként szerepelt a tervkoordináció felgyorsítása és az ötéves tervek lezárása, valamint a fűtőanyag-energetikai bázis távlati fejlesztésének és az egységes villamosenergia rendszer megteremtésének kérdése. Ennek nagy hangsúlyt adott az, hogy amíg a Szovjetuniót leszámítva 1970-ben az import ezen a területen 22% volt, addig ez 1980-ra 40%-ra volt prognosztizálva. Ugyanakkor a mezőgazdasági együttműködést kérdését, és a személy- és áruszállítási igények kielégítését szolgáló közlekedésfejlesztést nem sikerült csak 1976-ra napirendre tűzni. A magyar álláspont arra törekedett, hogy a tőkés világgazdasági hatásokkal szemben a KGST és a Szovjetunió védelmi szerepét hangsúlyozza olyan értelemben is, hogy a világgazdasági feltételekhez való alkalmazkodás csak ebben az „inkubátorban” mehet sikeresen végbe. Ebből a szempontból értékelődött fel a tervkoordináció jelentősége. A magyar fél az energiaellátási problémák gyorsabb megoldását sürgette, hangsúlyozta a közlekedés fejlesztésének, az élelmiszeripari és mezőgazdasági együttműködés jelentőségét. A külvilággal való kapcsolatokban nem a tőkés, hanem a fejlődő országokkal való együttműködés terheire helyezték a hangsúlyt.103 Az 1975. július 24-26-án megtartott KGST csúcs104 végül is olyan kompromisszummal zárult, ami a Szovjetuniónak kedvezett. Alekszej Koszigin megnyugtatta a kis országokat: az 1976-1980 közötti öt esztendőre Moszkva az előző ötéves tervhez képest 43%-kal hajlandó növelni a fűtőanyag és 23%-kal a vasérctartalmú nyersanyagok szállítási volumenét, ígéretet tett hengerelt-árú szállításainak növelésére is. Nem volt lényegtelen, hogy garanciát vállalt az 1990-ig tartó időszak energetikai és nyersanyagellátási programjának kidolgozására, vagyis a hosszú távú energiaigények biztosítására. Mindennek azonban ára volt. Most derült ki, hogy mi is a Szovjetunió számára a hozadéka és értelme az integrációnak. A tíz nagyszabású közös beruházásból ugyanis nyolc a Szovjetunió területén épült és Koszigin még hozzátette, építsenek két szovjet területen lévő atomerőművet, amelyből aztán 10-15 milliárd kw óra áramot exportálna a kelet-európai szocialista országokba, ugyanakkor a dunai vízierőművek megépítése finanszírozásának kérdését nyitva hagyta. Véleménye az volt, hogy az energiaigényes iparágakat az energiaforrásokhoz kell telepíteni. Hajlandó volt a gépipari szakosítás és kooperáció elmélyítésére, a legfontosabb termelési ágakban hosszú távú együttműködési célprogramok kidolgozására, beleértve végre ebbe a mezőgazdasági és élelmiszeripari együttműködést is. A tagországok végül is kiegyeztek a szovjet elgondolásokkal, mindenekelőtt energia- és nyersanyagigényük kielégítésétnek reményében. A Közös Pi-103 MNL OL M-KS 288. f. 5/665. ő. e. 104 MNL OL M-KS 288. f. 5/668. ő. e.
