Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1418 FEITL ISTVÁN A KGST 1974-1975-ben Ebben a helyzetben vajon milyen lehetőségeket kínált a magyar gazdaság számára a KGST együttműködés, hogyan alakult a magyar KGST-politika? 1974-ben már a szovjet áremelési ajánlat előtt fokozatosan tudatosodott a tagállamokban, hogy a fűtőanyag és energetikai problémák jelentősége felértékelődik, másrészt a szovjet nyersanyag- és energiabázisra épülő megoldások kialakítását gyorsabb ütemben, és közösen kell elhatározni és megvalósítani. 1974. április 17-18-án a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén egyetértésre jutottak a tagállamok miniszterelnökei abban, hogy az integráció kérdéséről átfogó és legfelsőbb szintű értekezletet tartanak 1975 májusában. Ezt a KGST XXVIII. ülésszaka is megerősítette.100 A KGST 1975-ös csúcstalálkozójának előkészítését a szovjet áremelési javaslatok jelentősen befolyásolták. Az energetikai együttműködés és tervkoordináció a rövid és hosszabb távú biztonság fenntartása szempontjából minden eddiginél fontosabbá vált. A magyar javaslat első tervezete 1974. november 18-án került a Gazdaságpolitikai Bizottság elé. Az előterjesztés legfeljebb annyi újdonságot tartalmazott, hogy a korábban felvetett kérdésekben (a fűtőanyag- és energetikai bázis, valamint a nyersanyag-ellátás hosszú távú megoldását szolgáló program, az élelmiszeripart is magába foglaló agrártermelésben való együttműködés átfogó fejlesztésének kidolgozása) most már elengedhetetlennek tartotta az előrelépést. Konkrétabb javaslatok születtek a gépiparban, a rádióelektronikában való együttműködés fejlesztésére, a részegység és alkatrész-kooperáció bővítésére, megfogalmazódtak bizonyos szállítás-fejlesztési elképzelések is. A PB 1974. december 17-ei ülésén101 Huszár István a magyar pozíció nemzetközi környezetének némi javulásáról számolt be, bár az ármegállapításnál a több éves átlagárakra építő javaslat vita tárgyát képezte. Kádár egyértelműen a bukaresti árelv megtartása mellett tette le a garast, más megoldás — szerinte — elviselhetetlen terheket ró egyes országokra, benne Magyarországra. Lezárult a vita a közös vámrendszerrel kapcsolatban is.102 Az 1975 nyári csúcstalálkozó előkészítése azonban csak részben szerveződött az előző esztendőben megfogalmazott létkérdések körül. A Végrehajtó Bizottságnak csak az 1990-es esztendőig nyúló együttműködésre vonatkozó terve100 MNL OL M-KS 288. f. 15/276. ő. e. 1974. július 8-ai ülésen a GB előkészítette az 1974. július 16-ai PB elé az integrációval kapcsolatos felső szintű KGST egyeztetés magyar álláspontját 101 MNL OL M-KS 288. f. 5/653. ő. e. 102 A vámmentes , övezetre vonatkozó javaslatot a tagállamok elutasították, a Komplex Program annyit tartalmazott, hogy a kérdést a tagállamok 1971 végéig tanulmányozzák. A KGST Külkereskedelmi Bizottsága 1972 elején az NDK és a Szovjetunió határozott ellenzésével elutasította a vámmentes , övezetre vonatkozó javaslatot. A Külkereskedelmi Minisztérium 1974 nyarán a kérdés újra felvetését javasolta tekintettel arra, hogy a nyugati országokkal nem sikerült a legnagyobb kedvezmény elvét elérnie a KGST államoknak. A javaslatot elsőre a szovjet fél elutasította, de szakértői szinten való konzultáció elől nem zárkózott el. Apró Antal így érvelt: „A Szovjetunió nehezen tud igazodni a kisebb szocialista országok elképzeléseihez. A közös vámrendszerben való együttműködés; nem kell senkivel tárgyalni, egyeztetni a franciákkal, angolokkal, amerikaiakkal; nagy megállapodásokat tud kötni, még azt sem tudjuk, hogy miben, sokszor Nyugatról tudjuk meg, hogy milyen lépéseket tesznek. Tehát a szervezettebb vámrendszer egyeztetése ma nem aktuális kérdés. Kétoldalúan mindenki annyi kedvezményt ad a külső partnereknek, amennyi jónak tart.” (Uo.)
