Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1416 FEITL ISTVÁN sét nem módosítják, nemcsak az olaj árát emelik, hanem a szilárd energiahordozókét, a színes és fekete fémekét, a papír alapanyagokét, egyes vegyipari termékekét, a gyapotét; vagy 20-22 termékét. Persze magyar áremelésről is szó lehetett, de ebben éles szakértői vitára kellett számítani. A szovjetek öt éves árbázist javasoltak úgy, hogy az 1971-1975-ről indul, majd minden évben egy évvel növekedik a figyelembe vehető öt esztendő kezdő éve. Ez 1973-1977-re a megugró világpiaci árak teljes érvényesítését jelentette. Arra törekedtek, hogy 1975 végére a két ország közötti egyenleg nulla legyen, azt követően pedig növekedjen a magyar adósság. Miután hajlandónak mutatkoztak hitelezni a magyar veszteséget Lázár György 700-800 millió, Fock Jenő 500-600 millió rubeles szükségletet prognosztizált, ami körülbelül megfelelt az 1956 utáni magyar eladósodásnak, bár a következő ötéves terv során a cserearányromlást az Országos Tervhivatal 1400 millió rubelre becsülte. A szovjetek azt is közölték, hogy a magyar árváltozások nagyságrendjét 150-200 millió rubelre teszik, és olyan termékek esetében tartják indokoltnak, mint bőr, cipő, egyes mezőgazdasági termékek, fogyasztási cikkek, hajók. Nyikolaj Bajbakov jelezte, hogy ez a javaslat már kb. 1,3-1,5 milliárd rubeles kedvezmény után jött ki. Lázár György szerint a részletes tárgyalás plusz-mínusz 150 millió rubellel megváltoztathatja a végeredményt. A PB beletörődött a helyzetbe. Gáspár Sándor azzal vigasztalta magát, hogy a Szovjetunió felé még mindig jobb eladósodni, mint Nyugat felé. Kádár már a jövőbe tekintett: új helyzet van a szocialista világrendszeren belül, amely legalább olyan alapos elemzést követel meg, mint a világgazdaságban bekövetkezett változás. Most szembe kell nézni az ország nyersanyag- és energiaszegénységének világpiaci értékelésével. „Most már illúzió, hogy szólunk a Szovjetuniónak...” Lejjebb kell venni az életszínvonal-célokból is, és meg kell nézni, hogy hol tud ez az ország világszínvonalat produkálni. A reform gondolatáig azonban nem jutott vissza. Bízott a nyugati kölcsönben és a hagyományos lehetőségeket kereső eszközökben. Az előzetes tárgyalásokra 1974. december 26-án, az 1975-re vonatkozó konkrét ártárgyalásokra 1975. január 8-31-e között került sor Moszkvában. Ennek eredményeként 178 millió rubel veszteség érte Magyarországot.95 Ezt a fizetési mérleg-aktívum nagyrészt fedezte. Az 1975. február 14-ei PB ülésen96 Kádár János írásban tájékoztatást , adott arról, hogy február 3-án Brezsnyev telefonon felhívta, majd két napra rá a nagykövet átadta az első titkár levelét. Ebben tíz éves 2%-os kamatozású hitelt, kedvező áruszállítási feltételeket ígért, valamint különféle egyéb áruk (fűrészelt áru, földgáz, káli-műtrágya, nyersvas, kénsav stb.) 1975-ös szállítását helyezte kilátásba. Olajszállítási többletet biztosított és jelentős élő állatot volt hajlandó vásárolni keményvalutáért, vagyis a kétoldalú kereskedelem terven felüli jelentős emelését helyezte kilátásba. A levél hangsúlyozta, hogy a KGST országokkal való kereskedelem a világpiaci árakhoz képest az ajánlat 9 milliárd 95 A magyar áremelkedés 176 millió, a szovjet 354 millió rubel volt. Ezen belül az anyagok-, és energiahordozók árszintje 52%-kal, a gépiparé 3,3%-kal emelkedett. 96 MNL OL M-KS 288. f. 5/657. ő. e.
