Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377

MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1415 port struktúra olyan értelmű módosítását kérte, „amely lehetővé teszi a tőkés vi­­szonylatú terhek mérséklését, de nem vezet a kétoldalú áruforgalom csökkenésé­hez, illetve a szovjet export számunkra kedvezőtlen változásához.”92 A megálla­podás aláírását az 1975. évi áruforgalmi megállapodás, és az 1975. évi terv elfo­gadásával is alátámasztották. Nyers Rezső a vitában felvetett: már 1975-ben át kell térni a világpiaci árakon való kereskedésre, egyben meg kell szüntetni a nemzetközi beruházási hozzájárulások rendszerét. Ezt Fock Jenő rögtön vitat­ta, mondván, hogy a magas világpiaci olajár spekulatív jellegű. Egyben kitartás­ra buzdított és a tárgyalás legfelsőbb (Kádár-Brezsnyev) szintre emelését java­solta. A még folyó kelet-német-szovjet, és lengyel-szovjet tárgyalások , után tartotta célszerűnek megtenni a végleges magyar lépést abban bízva, hogy az ottani konstrukció, kedvező hivatkozás lehet számunkra. Kádár János hozzá­szólásából kiderült, hogy a többhetes kaukázusi üdülése során beszélt Brezsnyewel ezekről a kérdésekről, és az árak éves újratárgyalása ügyében meggyőzte az SZKP első titkárát, sőt a 2-3 éves konstrukciót is sikerült kial­kudnia. A beruházási hozzájárulás megtagadásával nem értett egyet, a tárgya­lási pozíció fenntartásával és az SZKP KB-hoz intézett levéllel igen. Két hét taktikai szünetet javasolt. A levél november 8-án ment el Brezsnyevnek. Ebben leszögezték, hogy a szovjet javaslat meglepte a magyar vezetést, az éves árképzési javaslatot kivihe­tetlennek tartják és mindez megoldhatatlannak tűnő gondokkal állítja szembe a magyar felet. Ezt követte a helyzetleírás, amely hangsúlyozta, hogy Magyar­­ország, 1974-ben a tőkés külkereskedelemben 13%-os cserearányromlást szen­vedett el ami elérte a nemzeti jövedelem 5%-át. A tőkés adósság megduplázó­dott. Ha 1975-ben a szovjet igényeket Magyarország kielégíti, akkor a veszteség elérheti a 8-9%-ot, miközben a nemzeti jövedelem növekedése 5-5,5% körül várható 1975-ben, és ha ezt a következő ötéves terve vetítik, akkor a 6%-os nö­vekedéssel szemben a terhek évi 9%-kal emelkednek. így a magyar fél joggal kéri az olaj és hengereltacél árkvóták enyhítését, vagy más árukkal való kom­penzálását. 1975-ben csak az olajár emelésére kerüljön sor, az ármegállapítás bázisa ne két év legyen, hanem három: 1972-1974. Az 1975-ös és 1976 utáni ár­veszteségeket fokozatosan, hosszabb idő alatt egyenlíthesse ki Magyarország szovjet hosszúlejáratú hitel igénybevételével. Kérték az exportszerkezet kedve­ző módosítását is. Egyben javasolták a szerződéses árak KGST-szintű egyezte­tését olyan formában, hogy a tőkés infláció mechanikus átvétele ne veszélyez­tesse a szocialista országok egymás közötti kereskedelmi kapcsolatait. Az éves áralkuk helyett hosszabb megállapodásokra kell jutni.93 A levélnek sok foganatja nem volt.94 A szovjetek a külkereskedelmi minisz­tert már nem fogadták. Lázár Györggyel közölték, hogy a szállítások csökkenté­92 MNL OL M-KS 288. f. 5/649. ő. e. 93 MNL OL M-KS 288. f. 5/650. ő. e. 94 Bajbakov 1974. december 9-én előzetesen azt közölte, hogy a 16 millió rubeles szovjet árnye­reséget hajlandók a felére csökkenteni úgy, hogy az ármegállapítás alapja az 1972-1974-es három esz­tendő legyen, hajlandók továbbá ötéves bázisra visszatérni csúszó árak alkalmazása mellett. Ha a többlet áruszállítások nehézséget okoznának, így hajlandók 5-10 éves hitelekre, és az 1976-1980-ra egyeztetett szovjet áruszállítási kontingensekre garanciát ígértek.

Next

/
Thumbnails
Contents