Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1414 FEITL ISTVÁN A következő napon N. N. Inozemcev, a Goszplan (a szovjet tervhivatal) elnökhelyettese közölte Hetényi Istvánnal, a Tervhivatal elnökhelyettesével, hogy a szovjetek az 1975-ös nyersanyagszállítások mennyiségére vonatkozó ígéreteiket csökkentik minden kelet-európai KGST ország felé. Ez 500 ezer tonna kőolajat, 700 millió m3 földgázt, 100 ezer tonna hengerelt acélt és 10 ezer tonna nyersvasat jelentett magyar vonatkozásban. Hazai számítások szerint a más piacokról való beszerzés a magyar gazdaság számára 15-17 milliárd forint veszteséget jelentett volna, így a magyar fél más árukkal való helyettesítését, illetve a kőolaj-, a földgázszállítás csökkentésének mérséklését kérte. 1974. szeptember 3-6-a között a Németh Károly által vezetett pártküldöttség már a fentiek ismeretében tette szóvá a magyar gondokat. Leonyid Brezsnyev diplomatikusan kitérő választ adott, de hangsúlyozta, hogy nyitott olyan kompromisszumra, amelyben az ő javaslataik is megértésre találnak. Németh idehaza a Politikai Bizottságnak azt javasolta, hogy világpiaci áron, keményvalutáért ajánljanak fel gabonát a szovjeteknek. Ezt a testület el is fogadta, bár a javaslat az ártárgyalásokat nem befolyásolta. A felmérések szerint a cserearány romlása dollár viszonylatban 1974-ben elérte a nemzeti jövedelem 5%-át és 1975-re a nemzeti jövedelem növekményével azonos további romlásra számítottak. A szovjet relációban való romlással együtt 1975-ben az árveszteség elérte volna a nemzeti jövedelem 8%-át. így az 1973-as nettó adósságállomány megkétszereződésével lehetett számolni 1975 végére. A helyzetet nehezítette, hogy a 25 évre kötött magyar-román földgáz egyezményben rögzített árakat 1973-ban a román fél emelni akarta majd 1975-re újabb áremelési igényekkel állt elő.90 A helyzet aggasztóvá vált. Tekintettel az ügy horderejére a Politikai Bizottság 1974. szeptember 10- én91 hosszan tárgyalt a szovjet javaslatról. Megerősítette az előzetes magyar pozíciót, és külön kiemelte, hogy mindenképp el kell kerülni az 1975-ös áremelést, ugyanakkor az 1976-1980-as esztendőkre az emelést elvileg elfogadja és minél előbb konkrét tárgyalásokra kíván rátérni. Gáspár Sándor információi szerint ugyanezt az álláspontot alakították ki a bolgárok is. Kádár János Brezsnyev reagálása miatt optimista volt, a magyar áremelési javaslatokat és más kompenzációs megoldásokat méltányoló kompromisszumban bízott. Az ülés után Lázár György és más csatornán Bíró József is közölte, hogy a magyar fél 1975-re nem fogadja el a szerződések módosítását, és az ezt követő évekre nem szerencsés a rövidebb bázisidő alkalmazása. Újabb tárgyalásokra került sor, de az álláspontok nem közeledtek. Ebben szerepe volt annak, hogy a szovjetek Bulgáriával és Csehszlovákiával a saját javaslatuk alapján meg tudtak állapodni. A Politikai Bizottságnak 1974. október 29-én azzal kellett szembesülnie, hogy a szovjetek sem a szállítási kontingensek csökkentésében, sem az 1975-ös áremelésben nem engedtek. Lázár György és Párdi Imre ebben a helyzetben új kompromisszumot javasolt. Dollárért több szovjet olajszállítást, az 1975-ös veszteségek hosszabb távon való kiegyenlítésének lehetőségét, illetve a magyar ex90 MNL OL M-KS 288. f. 24/1974/12. ő. e. 91 MNL OL M-KS 288. f. 5/654. ő. e.
