Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1413 építhetnek a Szovjetunióra az energiaéhségük kielégítésében, ami becslések szerint fűtőanyagban az 1975-ös szinthez 1990-re megkétszereződik, villamosenergiában pedig háromszorozódik. Ráadásul legtöbben az olaj és gázenergia felhasználást tervezik, miközben saját energiahordozóik aránya csökken. Más megoldást nem tudott ajánlani, mint az alacsony fűtőenergiájú tüzelőanyagok felhasználását, az egységes villamos energetikai rendszer kiépítését, atomerőmű-építést, és minderre egy közös hosszú távú koncepció gyors kidolgozását. Ugyan az ipari kooperáció gyorsítására is hajlandónak mutatkozott, ez mégis másodlagos volt mondandójában. Fock Jenő hozzászólásában célzott a kis országok feje felett lebegő áremelések veszélyére és arra, hogy a válság közepette egyre nagyobb igény van a külső országokkal és szervezetekkel kapcsolatos álláspont tisztázására már nemcsak a Közös Piac, hanem az olajtermelő országok felé is. Magyarország hosszú távú program kidolgozását szorgalmazta egy összeurópai gazdasági együttműködés kialakítása érdekében. Ami a mezőgazdasági export ösztönzésére vonatkozó javaslatot illeti Bulgária, Kuba, Mongólia, Románia egy platformra került Magyarországgal. Ezek az országok az ügyet mielőbb a KGST csúcs elé akarták vinni, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia viszont igyekezett késleltetni a megállapodást.87 1974. augusztus 21-én Nyikolaj Sz. Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter ismertette minisztertársával Bíró Józseffel a szocialista országok közötti külkereskedelmi árakra vonatkozó szovjet javaslatot.88 A szovjet kormány 1975-től bilaterális formában az 1973-1974-es világpiaci árak bázisán tervezte az árak meghatározását, ráadásul nem öt, hanem hároméves „mozgó árbázisos” rendszerben. Bíró és a magyar fél nem volt teljesen felkészületlen a bejelentésre, így mind az 1975-re vonatkozó áremelést, mind a 3 éves bázisra való áttérést elutasította. Ami a későbbi éveket illette, a külkereskedelmi miniszter világosan értésére adta szovjet partnerének, hogy az áreltérések nagyságrendje olyan terheket róna Magyarországra, „amit sem politikailag, sem gazdaságilag nem tudunk elviselni”.89 87 MNL OL M-KS 288. f. 24/1974/1. ő. e. 88 Jelentés a Ny. Sz. Patolicsev elvtárssal augusztus 21-én folytatott tárgyalásról. (MNL OL M-KS 288. f. 24/1974/12. ő. e.) 89 Miután a magyar fél hivatalosan is elhárította a szovjet javaslatot, újabb tárgyalásra került sor szeptember 18-án. Ny. Sz. Patolicsev az árkorrekció és a mozgó árbázis elfogadása fejében méltányos elbánást ígért. Az 1975-ös árkorrekcióról a magyar fél tárgyalni sem volt hajlandó. Bíró egyben kijelentette, hogy a kétoldalú tárgyalások helyett többoldalút javasol, mert a szovjet relációjú árak más viszonylatokat is erőteljesen érinteni fognak. Egyben az 1973-1974-essel ellentétben 1970-1974-es bázist javasolt, mert ez a konjunkturális ingadozástól mentesebb eredményt hozhat. Ez persze átlátszó javaslat volt, hiszen az árrobbanás 1973-hoz kötődött, de a magyar érdekeknek jobban megfelelt. Patobcsev négyszemközt közölte Bíróval, hogy a csúszó árbázishoz mindenképpen ragaszkodnak. Bíró jelezte a szovjeteknek, hogy ez lehetetlenné teszi a tervezést és a világpiaci hatások begyűrűzését jelentené. A tárgyalásról készített jelentését így zárta: , Attól tartok, hogy mindez erősen lazítani fogja a szocialista országok kapcsolatait és a széthúzás irányába hat. Elveszítjük a szocialista gazdasági együttműködés azon előnyeit, amelyeket az elmúlt évtizedek során sikerült kialakítani.” (Uo.)
