Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1391 kell tartani a közös valuta teljes konvertibilitása megteremtésének célját, a multilaterális árucsere teljes liberalizációját, az árkalkulációs rendszerek egységesítését, illetve a külkereskedelmi, tehát a piacérzékeny árak, illetve a vámok érvényesítését a belkereskedelmi árakban. Végül is a KGST legmagasabb szintű értekezletére csak 1969. április 23-26-a között került sor. Kádár János beszédében megfelelő körítésben adta elő a magyarjavaslatot. A legfontosabb elvi alapvetés az áru- ás pénzviszonyok fokozottabb érvényre juttatása volt a KGST-n belül, mondván, hogy nem egyszerű termékcseréről, hanem árucseréről van szó a szocialista országok között is. Hangsúlyozta, hogy a tervkoordinációt mindenekelőtt a műszaki fejlesztés és a közös nagy beruházások megvalósítására korlátozná Magyarország. A munkamegosztás, a kooperáció kibontakozását a vállalati együ ttműködéstől és itt is az áruviszonyok erőteljesebb érvényesülésétől remélte. Kiemelte a rugalmasabb árrendszer, a közös és konvertibilis valuta megteremtésének szükségességét, támogatta a szovjet javaslatot a beruházási bank létrehozására, de ehhez hozzátette a hitelezés metódusának átalakítását. Nyomatékosította a vállalati szintű kapcsolatrendszer megteremtésének fontosságát. Kiemelte, hogy a KGST integráció nem elzár, hanem egy közös vámpolitika védőrendszerén keresztül bekapcsol a világgazdaságba, így maga is nyitást jelent. Nem lehet lemondani annak vizsgálatáról, hogy közös kapcsolatot építsünk ki nemzetközi gazdasági szervezetekhez (Közös Piac, Világbank, Valutaalap). Végül leszögezte, hogy az integráció megteremtését rendszerszerűen kell elképzelni, csak egyes elemeinek bevezetése kudarchoz vezethet. A csúcson hosszas tárgyalások eredményeként egyhangú határozatot fogadtak el a részvevők. A Politikai Bizottság 1969. május 6-án tárgyalta a döntés eredményeit és kudarcait.38 Magyar szempontból a legfontosabb eredménynek azt tekintették, hogy politikai jóváhagyást kapott az integrációra irányuló program kollektív kidolgozása, mégpedig úgy, hogy elvileg olyan intézkedések is életbe léptethetők lettek, amelyekben nem minden ország vesz részt. Sikerült a munka szervezeti rendjét is meghatározni, továbbá azt, hogy a programdokumentumot 1970-ben kell a KGST ülésszak elé terjeszteni. A fő kérdések között a gazdaságpolitika, a tervkoordináció, a szakosítás, a tudományos-műszaki együttműködés mellett benne maradt a külkereskedelem rendszerének, az áru- és pénzviszonyoknak, valamint a hitelrendszernek a továbbfejlesztése, jogi és szervezeti átalakítások ügye. A nem kontingentált termékek külkereskedelmi forgalma bevezetésének, esetleg bővítésének, a vámkérdésnek, a reális valutaárfolyamok bevezetésének tanulmányozása, a közös beruházási bank létrehozása. Románia meghátrált, nemcsak aláírta a közös nyilatkozatot, de lenyelte az integráció kifejezést is. A németek ellenezték a valutáris átalakítást, de a megvizsgálását elfogadtatták velük. Ez azonban nem jelentette, hogy ebben a kérdésben belátható időn belül egyezségre lehet jutni a tagországok között. Éles vita alakult ki az árakról, a szovjetek a nyersanyagok, a bolgárok és a mon-38 MNL OL M-KS 288. f. 5/489. ő. e.
