Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
138 VÖRÖS BOLDIZSÁR Az Új Szó-szöveg harmadik részében Illés ismét közreadta az 1944-es munkáiba is beépített történetet a megígért, de meg nem adott lengyel segítségről, I. Péter tüzéreiről (ezúttal 46 tüzértisztet említve) és aranyairól, Rákóczi Magyarországra érkezéséről, az orosz-német összecsapásról. ( A segítség mértékét, feltehetőleg az 1703-as, viszonylag csekély orosz „támogatás" értékét hangsúlyozandó, két korábbi cikkéhez képest itt a szerző a lehető legnagyobbra növelte. „A lengyel király mindent megígért neki. Rákóczi úgy tudta, hogy Krakkóban hatalmas pénzösszeg és a magyar hadjárat megkezdéséhez szükséges nagy lengyel hadsereg várja".) Az Új Szó-cikkben is az szerepel, hogy az összes „orosz tüzér mind egy szálig elesett - a magyar szabadság védelmében". A szöveg szerint Rákóczinak sikerült elmenekülnie támadói elől, órákon át bolyongott az erdőben, majd találkozott Esze Tamással. A találkozással kapcsolatban Illés ezt állította: „Morozov orosz tüzértiszt drámai erővel írja le ezt a jelenetet." E mondattal pedig a cikk szerzőjé fontos változtatást hajtott végre a kitaláción két, e tárgyban közzétett korábbi írásához képest: ez esetben pontosan megadta a találkozás ábrázolásának forrását: a (soha nem létezett) tüzértiszt naplójegyzeteit. A találkozás leírását azonban nemcsak az teszi problematikussá, hogy ellentmond más, Rákóczi hazatérését bemutató forrásoknak: a fejedelem emlékiratainak és vallomásainak, továbbá az ezen eseményeket tárgyaló, a releváns dokumentumokat felhasználó történettudományi műveknek, hanem az Illés-féle ábrázoláson belül felfedezhető, önellentmondásként értékelhető mozzanat is. A szerző szerint ugyanis a naplóíró Morozov tüzértiszt volt, Rákóczi 46 tüzértiszttel kelt át a Kárpátokon, akik mindannyian elestek a németekkel vívott harcban: tehát ekkor meg kellett volna halnia a feljegyzés készítőjének is. A cikkből nem derül ki, hogy Rákóczi és Morozov együtt menekültek volna el a támadók elől, külön-külön bolyongtak volna az erdőben és találkoztak volna Esze Tamással - az pedig kevéssé valószínűsíthető, hogy az orosz tüzértiszt már Esze táborában lett volna Rákóczi megérkezése előtt és így lett volna tanúja találkozásuknak. 1945-ös munkája negyedik szakaszában a szerző ismertette, idézte Morozov „naplófeljegyzései"-t. Ezek szerint a tüzértiszt nagy megelégedéssel állapította meg, hogy Rákóczi nem viszonyul eltérően magyar és nem magyar nyelvű katonáihoz, jobbágy harcosait pedig nem becsüli kevesebbre a nemesi származásúaknái. Illés arról is beszámolt, hogy a naplóíró azt érzékelte: a kuruc seregben küzdő magyar urak kevésbé gyűlölik a németeket, mint a szabadságharcos jobbágy-katonákat, a németek ugyanis „csak" a magyar szabadság ellen törnek, a „talpasok" viszont a magyar urak földjére áhítoznak. Morozov úgy ítélte meg: a különböző nemzetiségű jobbágykatonák egyetértésben tevékenykedtek, ami javára vált a hadsereg ütőképességének, azonban nem tetszett a magyar tábornokoknak, akik a németek módszereinek felhasználásával igyekeztek egymás ellen uszítani a kis népeket, hogy aztán uralkodhassanak felettük. A cikk szerint „Morozov elfogadta Rákóczi politikai elgondolását és Magyarországot úgy tekintette, mint Kelet-Európa (német hódítók ellen védekező) népeinek előretolt állását", és panaszkodott amiatt, hogy a magyar urak, Bercsényit kivéve, nem igazán értik ezt a koncepciót és nem is érdeklik őket túlságosan a szabadságharc vezérének politikai elképzelései. A naplóíró úgy értékelte Rákóczit, hogy „»túlontúl kimagaslik« tábornokai és politikusai közül. Jóval messzebb lát,
