Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1385 ban és a szocialista országok nemzetközi valutája szerepének növelésében, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank olyan fejlesztésében, hogy az az integráció egyik alapvető intézményévé váljon. Ennek érdekében megfelelő mennyiségű tőkét kell rendelkezésére bocsátani. Egyetértettek a hitelrendszer reformjával, különösen a hosszú távú hitelek jelentőségének növelésével. A bankon belüli szavazatarány az egyes országok alaptőkéjéhez igazodjon, de a fontosabb megállapodásoknál minősített többségű döntések legyenek. Azt mindkét fél leszögezte, hogy a kormányok tudatos tevékenysége nem gyengülhet, az integráció alapvető formáját továbbra is az államközi megállapodások rendszere képezze. Ugyanakkor az árucsere fokozatos, egyeztetett liberalizálására is lehetőséget láttak. Ez a formula a magyar fél számára részsikernek volt tekinthető. Egyetértés volt a bevezetés ütemével kapcsolatban is. Most már csak az volt a kérdés, hogy a többi ország milyen hajlandóságot mutat egy ilyen folyamatban való részvételre. Reformdiplomácia 1968 júniusában a Politikai Bizottság döntése nyomán hivatalos formát öltött magyar elképzelés — most már legmagasabb szinten — útjára indult a KGST-országok között.22 Az első magyar-csehszlovák szakértői megbeszélés június 11-12-én volt, de ettől függetlenül augusztus 8-án a csehszlovák minisztertanács saját javaslatot tárgyalt, így háromra nőtt az integrációs koncepciók száma. Az MSZMP PB az intenzív nemzetközi érdeklődést látva jó taktikai érzékkel 1968. augusztus 22-én legmagasabb szintű kétoldalú konzultációsorozatot javasolt. Erre a KGST-országok pártvezetői pozitívan reagáltak. A konzultációkra ősz folyamán került sor. A reakciók vegyesek voltak, más-más országok is javaslatok készítésére szánták rá magukat, de a lengyel-magyar előny megmaradt. Lengyelországban 1968 júliusában megkezdődött a közvélemény tájékoztatása saját elgondolásukról. Erre a magyar vezetők még nem szánták rá magukat, de a szakértői nyilvánosságnak teret biztosítottak. A Közgazdasági Szemle 1968. áprilisi számában napvilágot látott Vajda Imre március 20-ai akadémiai székfoglalója, amely erős párhuzamot vont a Közös Piac és a KGST között, és amely kifejtette, hogy mindkét közösségben alkalmazni kell a piaci és a termelési-fejlesztési integrációt. Mindkét csoportosulásban részleges együttműködésre kell törekedni, irreális egyfajta KGST unió létrehozása. A nemzeti érdekeket messzemenően figyelembe kell venni és egyben fokozatosan lazítani kell a zártságon. Végül a KGST-ben sem ártana az operatív végrehajtó szerv mellett egy népképviseleti, tanácsadó, ellenőrző, kezdeményező nagyobb legitimációval rendelkező testület.23 A tervutasításos irányítási modellre épülő KGST integráció elutasítására futott ki Berend T. Ivánnak a térség gazdasági integrációja történtével foglalkozó tanulmánya is.24 A Berend T. Ivánnal vitatkozó Szita Já22 1968. augusztus 5-én a magyar elképzelést nem hivatalos formában állami diplomáciai okmányként eljuttatták Jugoszláviának is. (Uo.) 23 Vajda lmre\ Integráció, gazdasági unió és nemzeti állam. Közgazdasági Szemle, 1968. 4. sz. 24 Berend T. Iván: A közép- és kelet-európai gazdasági integráció kérdéséhez (Történelmi előzmények) Közgazdasági Szemle, 1968. 3. és 5. sz.
