Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1386 FEITL ISTVÁN nos már egyértelműen és határozottan a piaci kapcsolatok erősítését célul tűző integrációs fejlesztési program üzenetét fogalmazta meg.25 25 26 A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága a sikeres konzultációk eredményeként 20042/1968. (XI. 16.) számú határozatával a integrációs programot hivatalosan képviselendő magyar állásponttá minősítette.26 Az MSZMP KB 1968. szeptember 20-án kapott tájékoztatót arról, hogy lengyel és magyar javaslat készült a KGST reformjáról és ezt nemzetközi konzultációra bocsátották. Az 1968. szeptember 30-i gazdaságpolitikai bizottsági ülésen Bíró József arról számolt be, hogy a bolgárok még nem alakították ki véleményüket, de külkereskedelmi miniszterük a valutakonvertibilitásra való törekvésre pozitívan reagált. Nyers Rezsővel K. F. Katusev szovjet külügyi titkár azt közölte, hogy álláspontjukat október közepére alakítják ki, de a magyar elgondolásokat tárgyalási alapnak megfelelőnek tartják. A Gazdaságpolitikai Bizottság 1968. december 9-én tárgyalta27 a reformmal kapcsolatos NDK-s memorandumot. Sok tennivaló ezzel kapcsolatban nem volt miután a németek alapvetően elutasítóan viszonyultak az integrációhoz. A németek elutasítása mögött ott húzódott az ún. belnémet viszony, amit például egy KGST-vámúnióhoz való csatlakozás tönkre tenne. Nem reméltek előnyt más megállapodásoktól sem, sőt inkább előnyeik elvesztésétől tartottak, így a konvertibilitást sem támogatták.28 1968 októbere és 1969 januárja között a pártok megkapták a német, csehszlovák, a román, a szovjet és a bolgár javaslatokat, egyben azt a szovjet indítványt, hogy a témában rendkívüli KGST ülésszakot kell tartani. A magyar fél ezen kapva kapott és Kádár János 1969. februárjában nemcsak támogatta a rendkívüli ülés összehívását, hanem azt március második felére javasolta mégpedig a pártok első titkárainak, miniszterelnökeinek, illetékes titkárainak és KGST képviselőinek részvételével, tehát legmagasabb szintű reprezentációval. Ezt a kezdeményezést az indokolta, hogy a KGST országok Románia kivételével valamilyen formában egyetértettek az együttműködés korszerűsítésével. Ezen belül a többségi (a magyar, a szovjet, a lengyel, a csehszlovák, a bolgár) álláspont a szorosabb gazdasági integráció mellett foglalt állást és kiolvasható volt véleményükből, hogy ennek lényeges eszköze lehet az áru- és pénzviszony-25 Szita János: Az európai szocialista országok gazdasági integrációja kérdéséhez. Közgazdasági Szemle, 1968. 6. sz. 750-752. Ezek közé a publikációk közé sorolandó Ausch Sándor: A bilateralizmus és multilateralizmus problémái a KGST-országok külkereskedelmében és fizetési fogalmában. Közgazdasági Szemle, 1968. 6. sz. és ugyanő: A multilateralitás és transzferabilitás megteremtésének előfeltételei a KGST-országok egymás közötti forgalmában. Közgazdasági Szemle, 1968. 7-8. sz. 26 MNL OL M-KS 288. f. 24/1968/33. ő. e. 27 MNL OL M-KS 288. f. 15/155. ő. e. 28 Mi volt a belnémet kapcsolat? A két Németország között ez egy 1960-as megállapodásra tekintett vissza. 1968. december 6-án 1975-ig szóló hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodást írt alá az NDK és az NSZK, ami igen kedvező volt a keleti ország számára, mert az NSZK nagy mennyiségben szállított gépipari termékeket nagykereskedelmi áron és vámmentesen, amihez a nyugati ország kamatmentes hitelt nyújtott az NDK-nak. Az új megállapodással a kölcsönös gépipari termékcsere volumene megugrott. E mellett az NDK olajipari termékeket exportált. A megállapodás meglepte a szovjet szakértőket is, miután az NDK folyamatosan ellenezte más szocialista országok önálló gazdasági kapcsolatainak kiépítését az NSZK-val. Szovjetunió után az NDK-nak az NSZK volt a legnagyobb kereskedelmi partnere. (MNL OL M-KS 288. f. 23/1969/22. ő. e.)
