Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1380 FEITL ISTVÁN gazdaság számára az előre menekülés az egyetlen út. Kitörés akkor lehetséges, ha nagyarányú hosszú lejáratú hitelekhez jut az ország és ennek révén világszínvonalú iparágakat teremthet. A Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba való a „belépési engedély” megszerzése érdekében 1967 áprilisában Fock Jenő Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnöknél kezdeményezett konzultációt. A tárgyalások fél évig tartottak, Magyarország egy csoportos belépési alternatívát is felvázolt, természetesen olyat, amelyben a Szovjetunió is részt vett volna. Az év végére azonban Moszkva hajthatatlanná vált. Már keményen bírálta a magyarok tőkés országokkal való túl nagy volumenű, eladósodáshoz vezető kapcsolatát, annak csökkentését követelte, sőt elutasította a magyar devizahitelkérelmet is. Ezzel szemben — mézesmadzagként — úgynevezett „nyugati importkiváltó” áruhitelt kínált. Fock Jenő miniszterelnöknek nem volt más választása: beleegyezett a szovjet import növelésébe. A Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal való kapcsolat lehetősége lekerült a napirendről.7 A nyugat-európai tőkés országokkal való kétoldalú gazdasági kapcsolatok bővítése is fontos lehetőséget jelentett Magyarország számára. Ennek politikai feltételei Franciaország, Olaszország, Ausztria és más kisebb, főként északi országok felé kedvezőek voltak. Fock Jenő miniszterelnökként 1968 első felében, Párizsban találkozhatott De Gaulle elnökkel, és Pompidou miniszterelnökkel. Igyekezett felkelteni a figyelmet Magyarország, mint beruházási terület iránt, közös vállalatok alapítására is ajánlatot tett.8 Számunkra azonban a Német Szövetségi Köztársaság ígérte a legtöbb kiaknázható lehetőséget. Szakértők nem csekély kárpótlási forrás megszerzésére is lehetőséget láttak még a második világháború okozta sérelmek orvoslásaként.9 Ennek azonban a két ország közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel volt a feltétele. 1966-ban Kurt Georg Kiesinger kancellárrá választását követően az NSZK új, az NDK elismerésétől független diplomáciai kapcsolatfelvételi ajánlatára Románia, Magyarország és Csehszlovákia is pozitívan kívánt reagálni, az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió azonban kötötte az ebet a karóhoz, és ezt az NDK nyugat-német elismerésétől tette függővé. Magyarország igyekezett köztes álláspontot elfogadtatni, sikertelenül. Kádárék nem merték kockáztatni, amit Ceausescu, így ez a lehetőség is kútba esett. A Közös Piac agrárpolitikájának említett következményeit a magyar gazdaságirányítás nemzetközi diplomáciai eszközökkel igyekezett elhárítani. 1967 során Csehszlovákiával együtt a KGST-ben felvetette a Közös Piac diplomáciai elismerésének lehetőségét, és így a két gazdasági közösség tárgyalási kereteinek megteremtését. Mindkét ország ettől remélte a vámok kedvezőtlen hatásának enyhítését. Az elgondolás jó volt, de a KGST Külkereskedelmi Állandó Bizottságának 1967. augusztusi ülésén — szovjet nyomásra — a többi ország hallani sem akart a tőkés országokat és az NSZK-t erősítő politikai lépésnek még 7 L. erre Földes György: i. m. 52-54. 8 MNL OL M-KS 288. f. 5/451. ő. e. 9 Már ekkor is az ötödik helyet foglalta el az NSZK a hazai külkereskedelmi forgalomban a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK után és a hatvanas évek közepén az export növekedése 13%-ot, az importé 15%-ot ért el. Az NSZK 1967-ben maga elismert 150 millió márka kártalanítási igényt. A magyar jóvátételi igény 500 millió márka volt.
