Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377

MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1381 csak a felvetéséről sem. Magyarország mindenesetre elérte, hogy gazdasági kér­désekben tárgyalási lehetőséget kapjon az EGK illetékes szervezeteivel, de ez szerény eredménnyel kecsegtetett. Mindez azt jelentette, hogy érdemleges áttörést nyugat felé szinte re­ménytelen volt elérni addig, amíg a Szovjetunió nem változtat Nyugat-Európa megosztására és gyengítésére épülő politikáján. Ebbe viszont Magyarország nem tudott beleszólni. Szemléleti változás A hatvanas évek elején a magyar közgazdászok egy jelentős és meghatáro­zó részének megváltozott a gondolkodása a nagyvilágról, a tőkés világgazdaság mechanizmusairól, helyzetéről és perspektívájáról. Az elemző műhelyeket a tárgyilagosság és józanság jellemezte, az imperializmus általános válságáról szóló álomvilágban járó doktrínák helyett a tőkés világgazdaság tényleges fo­lyamatainak elemzése vált uralkodóvá, aminek következtében az összeomlás­elméleteket a növekedési, fejlődési prognózisok váltották fel. Ezek a műhelyek, például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Világgazdasági Tan­széke, az MTA Közgazdaságtudományi Intézete,10 vagy az 1964-ben felálló Konjunktúra és Piackutató Intézet a magyar gazdaságpolitika számára olyan javaslatokat készített, illetve alapozott meg, amely a belső ellentmondások ki­küszöbölését, az amerikai és nyugat-európai, ezen belül, a Közös Piac gazdasá­ga lassú fejlődését, intenzifikálódást, erősödő tőkeképződést, és a szocialista or­szágok irányába növekvő érdeklődést prognosztizáltak.11 Magyarország számá­ra a kapcsolatok keresésének és bővítésének politikáját ajánlották. A gazdasági koegzisztencia elgondolása először a Nyers Rezső által vezetett gazdaságpoliti­kai elitben vert gyökeret, majd elfogadottá vált szélesebb politikusi körökben, és meggyőződésévé vált Kádár Jánosnak is. Az MSZMP egyre elkötelezettebb híve lett nemcsak a gazdasági kapcsolatok erősítésének, de az enyhülési, ezen belül az európai enyhülési politikának, miközben sok vonatkozásban fenntar­totta a nemzetközi kommunista mozgalom Szovjetunióhoz igazodó részének mérsékelten konfrontativ ideológiáját, retorikáját és — bizonyos mértékig — politikai gyakorlatát is. Az előbbinek egyik példája volt a tőkés idegenforgalom kivonása a belügyi személet alól és átadása a közgazdászoknak. 1968 elején az idegenforgalom fejlesztése már a devizabevételek növelése szempontjának volt alrendelve. Ennek megfelelően döntöttek például további szállodaépítési prog­ramról. (Az első nyugati közös beruházás a Duna Intercontinental szálló meg­építése volt.) Tágabban az új gazdasági mechanizmus bevezetésének közeledtével for­dulat következett be a tőkés országokkal való termelési kooperációval kapcsola-10 A Közgazdaságtudományi Intézetben 1962-1967 között Kovásznai Gyula által vezetett és a szocialista nemzetközi munkamegosztás elméleti kérdéseivel foglalkozó munkacsoport tevékenységé­re utal Kozma Ferenc A „két Európa” gazdasági kapcsolatai és a szocialista nemzetközi együttműkö­dés című 1970-ben megjelent könyvének előszavában. 11 L. erre a Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes által vezetett űn. Hosszútávú Ter­vezési Bizottság 1968. júniusi anyagait. (MNL OL M-KS 288. f. 24/1968/9. ő. e.)

Next

/
Thumbnails
Contents