Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1379 igazi erejük, üresen kongó szólam maradt. Világos volt a magyar közgazdászok előtt, hogy a műszaki fejlődés és a specializáció korszakában túl sok terméket egy ilyen kis országban nem lehet kellő színvonalon előállítani. A világpiacon helytálló húzóágazatok fejlesztése, vagyis egy sokkal szelektívebb gazdaságpolitika viszont gyökeresen más együttműködést követelt volna meg a külső környezettel, elsősorban a KGST országokkal. A KGST-ben azonban alig lehetett előre haladni. Ilyen kérdés volt például az árszabályozás. Az ún. saját árbázis kialakításának vizsgálata a kommunista és munkáspártok 1958. májusi értekezletének határozata nyomán indult meg. Ez azt jelentette, hogy távlati célként fogalmazták meg: a szocialista országok az egymással folytatott kereskedelemben önálló világpiaci árakat alakítsanak ki és ne a tőkés világpiaci árakból vezessék le a KGST árakat. A példakép a belső termelői árak voltak, de ebben nem jutottak olyan eredményre, amely minden országnak megközelítően kielégítő megoldást nyújtott volna. Ezt követően alakult ki a bolgár-szovjet javaslat, amely a saját árbázis alapjául a Szovjetunió termelési áraira épített volna. Ezzel szemben az NDK és Csehszlovákia ellenezte a tőkés világpiaci áraktól való elszakadást. 1966-ban ugyan elhatározták a belső termelői árakra alapozódó modellek további elemzését, de ebben az NDK és Csehszlovákia már nem vett részt. 1967 áprilisában Budapesten egy nemzetközi konferencián vetődött fel az a javaslat, hogy egy új pénzügyi rendszerre való áttérés keretében kell a kérdést felvetni, amelynek perspektívája a multilateralitás és konvertibilitás. A gyakorlatban azonban egyenlőre nem történt semmi. A magyar gazdaság szerencséje az volt, hogy olcsón jutott energiához, a cserearányok a KGST-piacon neki kedveztek még az 1966-os árreform után is, ez azonban kevés volt a struktúraváltáshoz. Sőt a helyzet összességében rosszabbodott. A piaci körülmények gyorsabb ütemben romlottak, mint ahogy a gazdaság korszerűsödött. A magyar gazdaságdiplomáciának életbevágóan fontos volt, hogy a Szovjetunióból érkező nyersanyagok árát alacsony szinten tartsa és növelje termékei felvevőpiacát. E mellett nem állhatott elő jelentős hiteligényekkel. A KGST többi tagországa felé ez szóban sem jöhetett. Magyarország számára ráadásul sötét felhők gyülekeztek a nyugati égen, közeledett ugyanis 1970, amikor az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) egyetlen mezőgazdasági piaccá válik és életbe lépnek védővámjai.6 Ez a magyar kivitel jelentős részének megszűnésével fenyegetett, hiszen annak 60 százaléka mezőgazdasági cikkekből állt: vágómarhából, marhahúsból, sertéshúsból, vágott baromfiból, gyümölcsből, zöldségből stb. Valamit tenni kellett. Kitörési kísérletek és kudarcok Ezekben az években a beruházási éhség rendkívüli volt. A vezetés nehéz szívvel fogta vissza a fejlesztés lendületét, mert világosan látta, hogy a magyar 6 A kérdés rövid összefoglalását 1. A Közös Piac és a magyar agrárexport. Magyar Hírlap, 1969. január 5. (Jugoszlávia helyzetét és a Közös Piac intézkedéseit érzékelteti Faklen Pál: Jugoszlávia és a Közös Piac. Magyar Hírlap, 1968. december 12.)
