Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1378 FEITL ISTVÁN határozó alakja Fekete János volt.3 A Londonban zajló szakértői szintű egyeztetések eredményeként világossá vált, hogy a belépésnek nincsenek teljesíthetetlen feltételei; és abban is biztos lehetett Magyarország, hogy Anglia és más nyugati államok támogatják szándékunkat, azaz a felvétel szinte száz százaléknak volt tehető. Ebben az időszakban tudott volt, hogy más szocialista országok, sőt a Szovjetunió is tapogatództak a belépést illetőn.4 Az adósság nem csökken Magyarország gazdasági nyitottsága az 1960-as években jelentősen növekedett. 1955-1960 között 60%-kal, 1960 és 1970 között több mint 160%-kal emelkedett a külkereskedelmi forgalom. Amint azt Pető Iván és Szakács Sándor monográfiája megállapította: az ország KGST beágyazottsága megtörtént, ami azt jelentette, hogy 1970-re a forgalom 54%-a volt rubelelszámolású. A forgalom 46 százaléka viszont dollár elszámolású volt, ami viszont azt jelentette, hogy Magyarország kapcsolatrendszerének másik pillére a tőkés világra alapozódott.5 Ugyanakkor a KGST-ből származó száz százalékos energia-behozatal, az igen magas nyersanyag-behozatal, és más beruházási javakat érintő import az országot kiszolgáltatottá tette elsősorban a Szovjetuniónak. A gazdaság nyitottsága azonban egy megoldhatatlannak tűnő problémát hozott magával, nevezetesen a gazdasági egyensúly állandó megbomlását, az eladósodás kivédhetetlennek látszó visszatérését. Alig volt olyan esztendő az ötvenes évek végén és a hatvanas években, amikor az export-import ne mutatott volna negatív egyenleget. A nemzeti jövedelemnél nemcsak a külkereskedelmi forgalom, de leginkább a behozatal mutatott lényegesen gyorsabb, többszörösére rúgó növekedést. Kialakult egy olyan spirál, amelyben a kiviteli kényszer behozatali kényszert eredményezett, ami újabb kiviteli követelményeket támasztott. Beállt egyfajta exporthajsza, ezt azonban a vállalatok nem piaci, hanem terv-, vagyis adminisztratív követelményként tapasztalták meg. A reform időszakában ennek a helyzetnek az lett az általánosan elfogadott magyarázata, hogy a fejlesztés hatékonysága alacsony és importigényes, miközben a termékek külföldön — főként nyugaton, de lassan a Szovjetunióban is — nem, vagy kevéssé versenyképesek. A KGST-piac nehézkes, az összehangoltságban rejlő lehetőségek nincsenek kihasználva, így a kelet-európai szocialista országok sok esetben rontják egymás lehetőségeit. Nemcsak idehaza látták elhibázottnak a tervezésen belül a fejlesztési célok meghatározását, rossznak a beruházási rendszert és lassúnak a kivitelezést, de a KGST egészében is. Az, hogy a szocialista országok technológiai versenyben vannak a fejlett kapitalista országokkal, és hogy az együttműködésükben van 3 A titkos tárgyalásokról: MNL OL M-KS 288. f. 24/1967/7. ő. e. 4 A franciák irányába tett szovjet lépésekről a szovjet pénzügyminiszter 1967. szeptember 12-én beszélt Vályi Péter magyar pénzügyminiszternek Moszkvában. Vaszilij F. Garbuzov szavaiból az volt kiolvasható, hogy a szovjet vezetés esetleg elnézi Magyarország belépését, sőt azt sem tartotta lehetetlennek, hogy egy alkalommal miniszterelnök-helyettesi szinten a KGST-ben is konzultáljanak erről. (Uo.) 5 Szakács Sándor-Pető Iván: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985.1. kötet. Közgazdaság és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1985. 658.
