Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
136 VÖRÖS BOLDIZSÁR (Morozov Nagy Péter megbízásából több ízben járt követségben Rákóczinál.) E jelentős okmányok Leningrádon találhatók, a Hadtörténelmi Múzeumban." Az Illés Béla által itt ismertetett, ám kitalált dokumentumok (illetve az ezek felhasználásával ábrázolt események) valódiságát az olvasók számára nemcsak az volt hivatott hitelesíteni, hogy a cikkíró megadta e „források" lelőhelyét, hanem a magyar történészeket elítélő megállapításai is: a magyar közönség azért nem tudhatott a II. Rákóczi Ferenc - I. Péter-kapcsolat ezen vonatkozásairól, mert a legkülönfélébb politikai felfogások jegyében működő történészek közül senki sem dolgozta fel és mutatta be ezeket. Az őket érő bírálat utolsó mondata ugyanakkor félreérthetetlenül rávilágított a történelmi téma aktuálpolitikai jelentőségére is. Cikke második részében Illés ismertette és idézte Rákóczi I. Péterhez küldött „levelei"-t, amelyek közül szerinte az elsőt „1703-ban írta, közvetlenül Wiener-Neustadtból történt menekülése után". Ebben „tájékoztatja őt arról, hogy »a Nemes Magyar Királyság összes népei« készek fegyvert fogni a népek szabadságának főellensége, a német császár ellen", segítséget kér a cártól: pénzt, fegyvert, tiszteket és kifejti, „hogy az a veszedelem, amely Magyarországot végpusztulással fenyegeti, Magyarország pusztulása után veszedelmet fog jelenteni Kelet-Európa többi népeire is, mert »a németnek kiapadhatatlan étvágya van«. Rákóczi véleménye szerint az orosz és magyar népnek közös érdeke megtörni a németek kelet felé irányuló hódítási terveit." Illés azt állította: Rákóczi további leveleiben megköszönte a cár segítségét, ám célzott arra, hogy az értékes, de nem elégséges és újabb támogatást kért: megint pénzt, fegyvert (főleg tüzérséget) és képzett tiszteket. Majd az Új Szó-cikkben az olvasható, hogy Rákóczinak „Egy 1706-ban írott levele ismét részletes politikai programot ad. Kelet-Európa népeinek összefogását sürgeti és kifejti, hogy Magyarország hivatott arra, hogy nyugati előőrse legyen a szabadságukat a német hódítók ellen védő kelet-európai népeknek." E cikkrészlet figyelemre méltó eleme, hogy Illés szerint Rákóczi már közvetlenül menekülése után I. Péterhez fordult segítségért. E mozzanat minden bizonnyal az orosz kapcsolat jelentőségét volt hivatott érzékeltetni az olvasók számára. Akárcsak az 1944-es szövegekben, az Új Szócikkben is fontos motívum a németellenesség, ez esetben azonban egy sajátos különbségtétel fedezhető fel. Rákóczi ugyanis 1703-as „levelé"-ben a „népek szabadságának főellensége"-ként a „német császár"-t jelölte meg, akit ebben az összefüggésben saját népe ellenségeként is ábrázolt. Ezzel az eljárással — hasonlóan a magyarokat megcélzó II. világháborús szovjet propaganda más megnyilvánulásaihoz1 5 — Illés egyértelművé tette: az uralkodó (illetve az „uralkodó osztály", a vezetők csoportja) az igazi ellenség, nem pedig az általa elnyomott és hódító háborúkban felhasznált nép. Tehát a hódító uralkodó ellen fognak össze a „Magyar Királyság összes népei": mindezzel pedig a cikkíró félreérthetetlenül rámutatott Rákóczi szabadságharcának „haladó" jellegére: elnyomott népek küzdenek együtt (a nemzetiségi különbségek, ellentétek nélkül!) az elnyomó 15 Vö. Kassai Géza: Egy perc híján tizenkettő. Magyar Újság 1944. szeptember 26. 1.; Uő: Igazságos és igazságtalan háború. Magyar Újság 1945. január 25. 2-3.
