Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349

A 900 milliós beruházási hitelt nem sikerült elérni, de 300 milliót kiszorítottak a szovjet partnerekből. Akadtak a magyar pártvezetőségen belül, akik kevesellték az eredményt (Fock Jenő), és olyanok, akik kifogásolták (Biszku Béla): miért kell a Szovjetuniót manipulálni a saját erőforrások maximális kihasználása helyett? Kádár úgy ítélte meg, hogy a tárgyalások sikeresek voltak, mert jó irányban hatnak a fejlődésre. Igaz, a kitűzött célt nem sikerült elérni, de nem a szovjetek merevsége, hanem a saját eltúlzott elképzelések miatt. Ezért a kormányküldöttség azt a feladatot kapta, hogy álljon el további igények hangoztatásától, és írja alá a megállapodást.39

Az 1957-es tárgyalássorozat jól mutatta, kik a fő szereplői a két ország gazdasági kapcsolatrendszerének, és milyen szereposztás van közöttük. Magyar oldalon nagyjából úgy nézett ki a helyzet, hogy a politikusok hol élenjártak az igények megfogalmazásában, hol visszafogták a közgazdászokat, gazdasági vezetőket. Olyankor bírálták őket, ha túlzottnak vagy taktikailag nem célszerűnek vélték a szovjet áruszállítások növelésére, újabb hitelek szerzésére irányuló törekvéseiket. Szovjet oldalon némileg másként alakult a szereposztás. Hruscsov (majd később Brezsnyev is) megértést mutatott a magyarok problémái iránt, és általában pártolta igényeik kielégítését. A gazdaságért felelős vezetők (különösen Alekszej Koszigin, később miniszterelnökként is) már jóval keményebb magatartást tanúsítottak. A szovjet gazdaság irányítói általában sokallották a magyar igényeket, és igyekeztek vigyázni erőforrásaikra, illetve a hazai szükségletekre és egyéb nemzetközi elvárásokra való tekintettel szűkmarkúbbak voltak.40 Ez persze a politikai vezetőkre sem maradt hatás nélkül, hiszen munkatársaik beszámoltak nekik, ezért nem ritkán kétfrontos harcra kényszerültek.

Nem véletlen, hogy amikor Hruscsov 1958 áprilisában Magyarországra látogatott, ez a téma is szóba került. Egy nem nyilvános beszédében a következőt mondta: „Megértjük az önök gazdasági nehézségeit. Mi tudjuk, hogy Apró elvtárs, aki eljött hozzánk, s aki maga nem kövér ember, de a zsebeibe nagyon sok hitelt akart rakni. Én elmondom most Önöknek, hogy ezzel kapcsolatban mi volt a vélemény a Központi Bizottság Elnökségében. Először is nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a pénzt csak számolás nélkül osztogassuk. Azonkívül általában azt az embert, aki számolás nélkül adja a pénzt, nem is szokták tisztelni.”41 A szovjet pártfőtitkár hozzátette: ezt a pénzt a munkások és a parasztok teremtik elő.

1360 FÖLDES GYÖRGY

4. Fejlődés - egyensúlyi zavarokkal

A hároméves tervvel lezárult az átmeneti időszak a két ország gazdasági kapcsolatrendszerében. Ettől kezdve már csak a kiegyenlítettségre törekvő, a

39 MNL OL M-KS 288. f. 5/58. ő. e.

40 Apró Antal az ominózus 1957 végi, 1958. januári tárgyalásokról adott tájékoztatóján arról panaszkodott, hogy tárgyalópartnere, ha valamit nem akart elfogadni, mindig arra hivatkozott, hogy nincs a kormánytól felhatalmazása. „Bezzeg” amikor elfogadott egy magyar javaslatot, azt nem kellett a kormány elé vinnie. (MNL OL M-KS 288. f. 5/61. ő. e.)

41 MNL OL M-KS 288.f. 9/1958/4. ő. e.