Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349
A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI KAPCSOLATOK, 1948-1973 1361 kölcsönös előnyökre építő stratégia számíthatott sikerre. Ebből kiindulva és tapasztalva, hogy Moszkvában a többi KGST-országgal is versenyezni kell, magyar kezdeményezésre már 1958 közepén előkészítő megbeszélések kezdődtek az 1961-1965 között esedékes ötéves tervről. A magyar fejlesztési elképzelésekben nagy súlyt kapott a vegyipar fejlesztése és az ipari termékek elhelyezése a szovjet piacon. A magyar fél ezért a második ötéves terv első, 1959. májusi elképzelései szerint az ipari termelés növeléséhez szükséges többletnyersanyagért, olajért, szénért, hengerelt acélért stb. ellenértékként több híradástechnikai, műszer- és gépipari termék szállítását akarta felajánlani.42 Münnich Ferenc miniszterelnök 1959. június 10-én levelet írt Hruscsovnak, amelyben javasolta: emeljék fel az egy évvel korábban 1961-1965-re előzetesen aláírt áruforgalmi egyezmény keretszámait, és e tárgyban mihamarabb kezdődjenek el a megbeszélések. Érvként említette, hogy a magyar gazdaság a vártnál gyorsabban fejlődik, a szovjet hétéves terv is új lehetőségeket kínál számára. Jelezte azt is: a magyar fél még a közelgő novemberi pártkongresszus előtt szeretne megállapodni. Megnyugtatásul közölte: Magyarország megkezdi a korábban kapott hitelek visszafizetését, és újabbak felvétele nélkül kívánja megvalósítani gazdaság- és életszínvonal-fejlesztési céljait.43 Július végén már el is kezdődtek az egyeztetések. Ebben a gyorsaságban az is szerepet játszott, hogy az egy évvel korábbi megállapodásban 1965-re megjelölt áruforgalmi szintet már 1959-ben elérték. Bár — mint azt a szovjet nagykövetség jegyzékben közölte — az év végén a magyar exportban 50 millió rubeles lemaradás mutatkozott.44 A kialakított keretszámokat és a külkereskedelmi forgalom prognózisát a következő években is felülírta az élet, mert a mezőgazdaság 1958 végén elhatározott szocialista átalakítása közben és utána Magyarország még sokáig gabonaimportra szorult. Ebben az ügyben a dokumentumok szerint a magyar kormány időről időre, egészen hatvanas évek végéig kénytelen volt szovjet közreműködést kérni. Az igazi problémát a dinamikusan, de nagyjából állandó szerkezetben bővülő áruforgalom okozta a két ország gazdasági kapcsolataiban. A Szovjetunió azl956-os 23,75%-ról 1962-re 36%-kal részesedett Magyarország nemzetközi áruforgalmában. Eközben a magyar részesedés is nőtt a Szovjetunió külkereskedelmében az 1955-ös 4%-ról 6%-ra.45 Előbb-utóbb fel kellett merülnie a kérdésnek: meddig folyatható, hogy a bővülő magyar gyáripari és könnyűipari termelés ezzel arányosan emelkedő anyag- és energiaszükségletét szovjet importból fedezzék? Világos volt: bár ez működési mód rövidtávon jelentős előnyöket kínál mind a két félnek, de hosszabb távon már nemkívánatos következményekkel jár. Szovjet részről az ilyen jellegű kapcsolat egyrészt azt feltételezte, 42 MNL OL M-KS 288. f. 5/129. ő. e. 43 MNL OL M-KS 288. f. 9/1959/23. ő. e. 44 MNL OL M-KS 288. f. 5/160. ő. e. 45 Azért 1955-öt vettem alapul, mert az 1956-os számot az utolsó hónapok magyar exportkiesése alaposan lerontotta. Pécsi Kálmán táblázatot állított össze a két ország részesedéséről egymás külkereskedelmi forgalmában 1946-1975 között: I. m. 190.
