Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS A SZOVJET-MAGYAR JÓ KAPCSOLATOK ... 135 lyett e szövegben csak 36 szerepel, ám a szerző szerint ezek tisztek voltak -amivel minden bizonnyal azt akarta jelezni: a cár képzett katonák küldésével igyekezett segíteni az alakuló kuruc sereget.) Ugyanakkor Illés azzal is tisztában lehetett: ha az oroszok iránti szimpátia fokozásának érdekében erőteljesen megnövelné a cár támogatását, létrejöhetne annak veszélye, hogy a történelemben tájékozott olvasóknak feltűnik: erről korábban semmiféle információ nem jutott el hozzájuk. Ez pedig elősegíthette volna a kitaláció leleplezését, ami szintén kárára vált volna a szovjetbarát propagandának, mivel csökkenthétté volna annak hitelét. A leírásnak az az eleme, hogy nemcsak Rákóczi, hanem I. Péter „maga is szegény volt", alkalmas lehetett arra, hogy egymás mellé állítsa a propagandában kiemelkedőként értékelt két történelmi személyiséget. Ez az „oroszmagyar sorsközösség" a szovjet-magyar közeledést is szolgálhatta. E szövegben is lehet olvasni a lengyel király be nem tartott ígéretéről - az ő alakjával szemben pedig Illés ígérete megtartásának hangsúlyozott ábrázolásával is igyekezett érzékeltetni az orosz uralkodó kiválóságát: „Amit a lengyel király ígért, az ígéret maradt. Se katona, se fegyver, se arany. De Péter cár ura volt szavának." A továbbiakban, akárcsak az áprilisi cikk, a szeptemberi is bemutatja Rákóczi átkelését a Vereckei-hágón, az orosz-német összecsapást - a korábbi szöveghez képest azonban itt Illés egyértelműen kijelentette: a tüzérek „Egy szálig elestek a magyar szabadságért": ezzel hangsúlyozva az orosz áldozathozatal jelentőségét. A szovjet-magyar együttműködés propagandájának hatásosságát növelendő, Illés a korábbi íráshoz képest nem nagy szövegterjedelmű, de tartalmi szempontból fontos változtatásokat hajtott végre. Az 1944-es fikciót a következő év elején Illés Béla továbbépítette a szovjet hadsereg magyarországi újságja, az ő főszerkesztői irányításával megjelenő Új Szó 1945. február 6-ai számában közzétett, Rákóczi és az oroszok című, öt szakaszból álló cikkénél.1 2 A szöveg a különféle politikai eszmék szellemében tevékenykedő magyar történészek bírálatával1 3 kezdődik: „A hivatalos magyar történelemírás következetesen hallgatott arról, hogy Rákóczi Ferenc 1703-tól 1711-ig állandó kapcsolatban állott Nagy Péter (I. Péter) orosz cárral és arról, hogy az oroszok rendszeresen támogatták Rákóczit tüzérséggel, tisztekkel, sőt időnként pénzzel is. Érthető, hogy a Habsburg-imperializmust kiszolgáló magyar történelemírók elhallgatták azt, hogy Nagy Péter támogatta a magyar szabadságmozgalmat, de annál indokoltabb lett volna, hogy az oroszok és Rákóczi viszonyát teljességében feltárják azok a történelemírók, akik meg akarták védeni a magyar népet attól, hogy a német zsoldosává, majd a német áldozatává váljék."1 4 Az 1944-es cikkekben foglaltaktól eltérően e szöveg szerint I. Péter nemcsak egy alkalommal, 1703-ban segítette Rákóczi küzdelmét, hanem a szabadságharc idején később is. Mindezzel kapcsolatos forrásait pedig Illés e munkájának bevezetésében ismertette is: „E cikk az egykorú okmányok csak egy töredékének alapján készült. Rákóczi Nagy Péterhez írott levelei nyomán és Morozov Jegor orosz tüzértiszt töredékben hátramaradt naplójegyzetei alapján. 12 Illés Béla: Rákóczi és az oroszok. Új Szó 1945. február 6. 3-4. 13 Vö. ehhez: Fogarasi B.: A magyar és az orosz nép i. m. 3. 14 Illés B.: Rákóczi i. m. 3.
