Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349
A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI KAPCSOLATOK, 1948-1973 1353 A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok arculatán már azonnal, a kezdeteknél megjelentek azok a vonások, amelyek azután az 1960-as évek közepéig, illetve egészen az 1980-as évtized végéig jellegzetesen meg is maradtak. Már 1953/54-re kialakult a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokat meghatározó alapképlet. Eszerint a Szovjetunió elsősorban nyersanyagot, alapanyagot és energiahordozókat szállított Magyarországra. Jelentős súlyt kaptak még a nehézipar, majd a vegyipar fejlesztéséhez szükséges gépek és berendezések, néhány komplett üzem és az építéshez, működéshez szükséges dokumentációk. A szovjet hadiipar az egész korszakban kulcsszerepet játszott a magyar hadsereg felszerelésében, és ezt csak egyes területeken ellensúlyozta a magyar fél, de nem azonos nagyságrendben.14 Magyarország elsősorban gépeket, iparcikkeket, könnyűipari termékeket és élelmiszert exportált. Évtizedeken át ez volt a trend, amelyet időnként a rossz mezőgazdasági termés nyomában keletkező magyar gabonaimport-igény, majd a hasonló szovjet igények színeztek a hatvanas évek közepéig. A Szovjetunió egyfajta vésztartalék szerepét is betöltötte, különösen a tőkés országokkal szemben rendszeresen keletkező fizetési nehézségek enyhítésére. Elmondható tehát, hogy a pénzügyi és hitelkapcsolatok mindvégig kiemelkedő jelentőségűek voltak a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatrendszerben. Kezdődött a jóvátételi elszámolásokkal, folytatódott az 1946-os dollár-, majd az 1952-ben és 1954-ben nyújtott szovjet hitelekkel.15 Ennek ellenére sem állítható, hogy ezekben az években összességében Magyarország nyertese lett volna a két ország közötti gazdasági kapcsolatoknak. Egyrészt mert a szovjet tulajdonú vállalatok jelentős nyereséget realizáltak, másrészt mert 1948 és 1956 között a magyar export alaposan felülmúlta a Szovjetunióból származó import összegét. Ez igaz annak ellenére, hogy a pozitív kereskedelmi mérleg kis részben annak volt köszönhető, hogy a világpiaci árakon alapuló cserearányok 1950 és 1955 között Magyarországra nézve kedvezően alakultak a szocialista országokkal folytatott áruforgalomban.16 A nem kereskedelmi fizetések viszont kedvezőtlen egyenleggel kerültek elszámolásra. Tovább bonyolította a körülményeket, hogy a szovjet hadifelszereléseket hitelre vásárolta a magyar fél. Egészében megállapítható, hogy a viharos ütemű magyar iparosítás értelmezhetetlen a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok rohamos bővülése nélkül. A politikai ösztönzés, a szovjet nyersanyag-, gép- és kohóipari szállítások és a magyar ipari termékeket felvevő piac nélkül egyszerűen megvalósíthatatlan lett volna az iparosítási program. A már korábban is intenzív külkereskedelemre utalt magyar gazdaság, most már gyorsan átalakított nehézipari szerkezetének köszönhetően is, napi szinten se tudott volna működni a Szovjetunióval folytatott árucsere nélkül. A moszkvai vezetés éppen ezt akarta elérni, ugyanakkor remélte és feltételezte, hogy erre a kapcsolatra végső soron egyik fél sem fizet rá.17 14 Germuska Pál: A vörös arzenál. Argumentum, Budapest, 2010. 34-38., 64. és 126. 15 Pécsi Kálmán: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok 30 éve. Közgazdasági és jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979. 99. 16 Uo. 102. és 152. 17 Lásd a kapcsolatok mérlegéről és következményeiről Borhi László: i. m. 147-198. - A szerző részletesen bemutatja, hogy 1945 és 1949 között miként épített ki a Szovjetunió a gazdasági kapcso