Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349

Értelemszerűen nem jött, nem jöhetett létre kölcsönös függőség a két gazdaság között. Ez viszont nem jelentette azt sem, hogy a magyar szállítások nem járultak hozzá a szovjet gazdaság működéséhez, a lakossági igények kielégítéséhez, és azt sem, hogy ne keletkeztek volna időről időre éles érdekkonfliktusok a felek között. A források hűen tükrözik az elszámolásokkal, árakkal, a minőséggel, a határidők be nem tartásával kapcsolatos vitákat.18

A konfliktusok részben abból eredtek, hogy a KGST-tagországok gazdaságfejlesztése számos párhuzamosságot mutatott, külkereskedelmi és nemzetközi fizetési problémáik is hasonlóak voltak. Ennek következtében hasonló igényeket szerettek volna kielégíteni a Szovjetunióval folytatott kereskedelmük, gazdasági kapcsolataik révén. Hiába állt azonban a hatalmas ország rendelkezésére sok természeti kincs, ha kiaknázásuk — erőforrások hiányában — nem bővülhetett a kereslettel arányosan. Ráadásul Moszkvára nemcsak Közép- és Kelet-Európa felől nehezedett nyomás, hanem az országon belülről is. Az óriási háborús veszteségek, a kiesett kapacitások pótlása, a továbbra is hatalmas katonai kiadások, a gazdaság növekedési hajlama és pazarló termelése (a puha költségvetési korlát),19 illetve a lakosság vágya az elfogadható életszínvonalra és életkörülményekre egyfajta védelmi alapállásba kényszerítette a szovjet vezetőket. Rendet kellett vágniuk a halmozódó igények és kérések tömegében. Egymásra halmozódtak a kül- és belpolitikai prioritások, a gazdaság napi és hosszabb távú gondjai, a továbbra is gyengélkedő mezőgazdaság miatt keletkező ellátási nehézségek.20

Könnyebben lehetett kezelni a helyzetet akkor, amikor a hatalom megfellebbezhetetlen tekintélyű volt, amikor olyan vezető állt az élén, aki a tévedést is megengedhette magának. Mint a levéltári források is tükrözik: a külgazdasági kapcsolatok alakulásáról, problémáiról Sztálint rendszeresen tájékozatni kellett. Vélhetően az irányítási szisztéma és a személyes veszélyeztetettség is ezt követelte; mindenki abban volt érdekelt, hogy egy fölötte lévő szinten szülessenek meg a döntések.

Bonyolódott a helyzet Sztálin halála után, amikor az addig lefojtott társadalmi-gazdasági feszültségek jobban manifesztálódhattak. Az olvadás nem korlátozódott a szovjet belpolitikára; a desztalinizáció, ha eltérő módon és mértékben is, de minden európai szocialista országot érintett.21 A politikai és gazdasálatokon keresztül is meghatározó befolyást Magyarországon. Mindenesetre a jóvátétel, a német vagyonok és az exporttöbblet révén a Szovjetunió jelentős bevételekhez jutott. Ez igaz, de a szerző keveset foglalkozik azzal, miért is jött létre ez a helyzet. Visszafogott, kiegyensúlyozott értékelés olvasható Honvári János művében: Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig. Aula Kiadó, Budapest, 2005. 462^167.

18 Pl. 1952-ben a szállítási határidők betartásáról havonta kellett jelentenie a Külkereskedelmi Minisztériumnak. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) M-KS 276. f 54/183. ő. e.)

19 A tervgazdaság növekedési hajlamát és az azzal is járó gazdaságvezetési módot sok művében elemezte Komái János, közülük a legátfogóbb: A hiány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980.

20 Alec Nőve: A Szovjetunió gazdaságtörténete. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1974. 398-406.; Mihail Heller-Alexandr Nyekrics: A Szovjetunió története. Osiris, Budapest, 2000. 384-389.

21 Érdekes áttekintést ad Alekszandr Pizskov: Hruscsevszkaja ottyepel 1953-1964. Olma-preszsz, Moszkva, 2002. - A nemzetközi irodalom is egyre bővül: a már említett Terelő úton (Berend) mellé újabb kutatások csatlakoztak. A gazdaságtörténetre rövid összefoglalást ad: Economic Change in Eastern Europe since 1918. Edited By Derek H. Aldcroft and Steven Morewood. Eward Elgar, Brookfield, 1995. 105-127.

1354 FÖLDES GYÖRGY