Századok – 2013

KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131

134 VÖRÖS BOLDIZSÁR gyenest ellentmondanak nemcsak Rákóczi emlékiratainak és a szabadságharc kezdetével kapcsolatos más forrásoknak, hanem az ezek felhasználásával meg­alkotott történettudományi munkáknak is9 - ami megkönnyíthette a fikció le­leplezését. Illés tehát valószínűleg nemcsak azért alakította akként a kitalációt, hogy az összes tüzér meghaljon Rákóczi védelmében, mert ezzel hangsúlyozni akarta az oroszok áldozatkészségét és ezáltal népszerűsíteni az orosz, illetve közvetve a szovjet katonákat, hanem azért is, mert tisztában lehetett vele: ha arról is írt volna, miként vettek részt e tüzérek a kibontakozó szabadságharc­ban, a történelemben tájékozott olvasóknak még könnyebben feltűnhetett vol­na, hogy korábban sehol sem találkozott róluk szóló információkkal - ez pedig hozzájárulhatott volna a fikció lelepleződéséhez, és az ezt terjesztő propaganda hitelének csökkenéséhez.1 0 Az Illés-szöveg pedig e csapat szerepét rendkívül je­lentősnek mutatja be: ha ugyanis e tüzérek nem védik meg Rákóczit, életük fel­áldozásával is, akkor a németek elfogták volna őt és ezek után valószínűleg a szabadságharcra sem kerülhetett volna sor. A megígért, de meg nem adott nagymértékű lengyel segítségről megjelenített, ugyancsak valótlan történet­elem pedig arra volt alkalmas, hogy az olvasóknál hozzájáruljon I. Péter ajándé­kainak felértékeléséhez: a cár ugyanis valamiképpen mégiscsak támogatta Rá­kóczi szabadságküzdelmét. Az Igaz Szóban megjelent kitaláció variánsát Illés Béla közreadta az ő szerkesztésében a hadifoglyok, a magyar katonák és a magyar lakosság számá­ra kiadott Magyar Újság 1944. szeptember 26-ai számának Pásztortüzek a Kár­pátok ormain című írásában.1 1 Az író a fiktív eseménysort a korábbi szöveghez képest megváltoztatta, többek között azzal a mozzanattal, hogy az őszi cikkben már olvasható volt információ az orosz segítségnyújtás előzményeiről. E szerint ugyanis Rákóczi fordult támogatásért a cárhoz, „a fiatal Péterhez. Az maga is szegény volt, de azért [...] ígért valamicske segítséget". E szövegben az áll, hogy az orosz uralkodó „Harminchat orosz tüzértisztet, 7000 orosz aranyat és egy díszruhát küldött Rákóczi Ferencnek." A változtatás jelzi: Illés szükségesnek tarthatta megindokolni, hogy a hatalmas orosz birodalom uralkodója miért csak ennyire csekély támogatást küldött Rákóczinak. A magyarázatnak (itt: a cár szegény volta) a hiánya ugyanis nyilvánvalóan ronthatta volna az orosz se­gítséget megjelenítő propaganda hatását, mivel azon vélemény kialakulását eredményezhette volna, hogy I. Péter korántsem lehetőségeihez mérten támo­gatta a magyar szabadságküzdelmet. (Az Igaz Szó-cikkben említett 46 tüzér he-153-154. A lehetséges összefüggésre Gebei Sándor hívta fel a figyelmemet, szívességéért ezúton n.ondok köszönetet. 9 Vö. pl. Acsády Ignác: Magyarország története I. Lipót és I. József korában. (1657-1711). (A magyar nemzet története VII.) Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Bp. 1898. 547-549.; Dr. Márki S.: II. Rákóczi Ferenc. I. I. m. 251-256.; Markó Á.: II. Rákóczi Ferenc i. m. 214-221.; Szekfű Gyula: Magyar történet. IV Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1943. 278-280. 10 A kitaláció hitelesítését ugyanakkor valamelyest elősegíthette az, hogy I. Péter cár és II. Rá­kóczi Ferenc 1707-ben szövetséget kötött, ld. erről pl. Dr. Márki Sándor: Nagy Péter cár és II. Rákó­czi Ferenc szövetsége 1707-ben. (Értekezések a történeti tudományok köréből XXIII/6.) Magyar Tu­dományos Akadémia, Bp. 1913. 11 Illés Béla: Pásztortüzek a Kárpátok ormain. Magyar Újság 1944. szeptember 26. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents