Századok – 2013
MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293
VIDATS JÁNOS TRAGÉDIÁJA 1329 zárólag a buda-pesti honvédegylet álláspontját közölte.177 A fővárosi egylet választmányi üléseiről már korábban is beszámolt a lap, egy alkalommal például Mikárt méltatva.178 A Vidatsot védelmébe vevő központi választmány ellenvéleményének a Reform nem adott helyt. A Reform Vidatscsal kapcsolatos magatartása azért különösen érdekes, mert a korábban független napilap 1872 közepétől Lónyay Menyhért miniszterelnök védelmezőjeként lépett fel. Lónyay, 1872 végén történt bukása után is befolyása alatt tudta tartani az üjságot, rendszeres utasításokkal látva el annak irányítóit.179 Lónyay személye nem először sejlik fel a Vidatsot ért támadások mögött. Az ő híve volt Tavaszi Endre, aki 1872-ben megpróbálta megakadályozni Vidats országgyűlési képviselővé választását. Vezetője volt annak a pénzintézetnek, amelyiknek alkalmazásában állt a Vidats ellen támadást indító buda-pesti honvédegylet elnöke és a menházi vizsgálatot kezdeményező választmányi tagja. Elképzelhető, hogy rá célzott Tóvölgyi Titusz, amikor Jordán Károlyt és részvényes társait „egy bizonyos úr” „szelindekeinek” nevezte. Egyértelmű bizonyíték egyik esetben sincs Lónyay szándékai és a Vidatsot ért támadások közti kapcsolatra, de Tavaszi fellépése és a Reform Vidatscsal szembeni magatartása ügyében mindenképpen megalapozottnak tűnik a gyanú. Amennyiben Lónyay valóban céljának tekintette Vidats eltávolítását a közéletből, felmerül a kérdés, miért viseltetett ilyen erős ellenszenvvel iránta. Kormánypárti és ellenzéki politikus közti általános nézetkülönbségek önmagukban nem adnak elégséges magyarázatot. Valószínűleg közelebb járunk az igazsághoz, ha figyelembe vesszük, hogy Vidats nem egyszerűen ellenezte a kormány tevékenységét, hanem fel akarta számolni a kiegyezéses rendszert. Lónyay azon miniszterek egyike volt, akik 1867-ben keményebb fellépést vártak volna Andrássytól a rendszer legitimitását alapjaiban megkérdőjelező honvédegyleti mozgalommal szemben.180 Márpedig ha Lónyay betiltotta volna a honvédegyleteket, akkor Vidats közéleti szereplését különösen károsnak és veszélyesnek tarthatta. A Vidatsot a takarékpénztár csődje után több irányból ért támadások mögött emellett más személyek és más indítékok is feltételezhetőek. Jordán Károlyt például tetemes anyagi vesztesége és Vidatscsal a takarékpénztár vezetésével kapcsolatban kirobbant esetleges korábbi vitája is a per megindítására ösztönözhette. A buda-pesti honvédegylet vezetőinek fellépése pedig egyfajta bosszúként is értelmezhető a honvédegyleti mozgalom irányításáért folytatott harcban, 1868-ban elszenvedett vereségük miatt. A sajtóban a takarékpénztári csőd és a menházi ügyek körüli vihar 1873 októberében lecsendesülni látszott. Ettől azonban Vidats gondjai nem oldódtak 177 Reform, 1873/247. (szeptember 7., reggeli kiadás), 259. (szeptember 20., reggeli kiadás). 178 Reform, 1873/199. (július 19., esti kiadás). 179 Cieger A.: Lónyay i. m. 369-371. 180 „Általában el lehet mondani, hogy erélytelen a mi ministeriumunk.” - írta naplójába Lónyay a honvédegyletek ügyét tárgyaló kormányülés kapcsán. (Deák Ferenc beszédei i. m. V 230-231.)
