Századok – 2013
MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293
1320 FARKAS KATALIN A ferencvárosi ellenzék a vélelmezett visszaélések miatt egy küldöttséget menesztett a belügyminiszterhez, aki ígéretet tett az ügyek kivizsgáltatására. Miután a vizsgálat megtörtént, a bizottság visszavont 13, és kiadott 10 szavazójegyet.123 Mindez azonban nem elégítette ki az összesen 200 szavazójegy kiadását reklamáló Vidats-pártot, amelyik a későbbiekben is visszaéléseket emlegetett. Ugyanekkor a kormánypárti sajtó szintén csalással gyanúsította az ellenzéket. A kölcsönös vádaskodás jól jelzi, mennyire felfokozott hangulatban zajlottak az 1872-es választások. A kormánypárt, amint azt a választási törvény módosítására tett sikertelen kísérlete is mutatta, különösen fontosnak tekintette, hogy a korábbinál nagyobb arányú győzelemmel szilárdítsa meg a kiegyezés rendszerét. Ennek során kiemelt jelentőséggel bírhatott, hogy az ellenzék neves és tevékeny személyiségeit, például Vidatsot vagy a Terézváros képviselőjét, Jókait megbuktassák.124 Ráadásul a miniszterelnök és pártelnök, Lónyay Menyhért, a kormánypárton belüli gyenge támogatottsága miatt arra törekedett, hogy minél több személyes hívét juttassa be a képviselőházba. Kormányzati körökben Deák és az ekkor már közös külügyminiszterként tevékenykedő Andrássy, Lónyaynál jóval nagyobb tekintéllyel bírt. A bukáshoz közel került miniszterelnök jelentős összegeket fordított a kampány során arra, hogy javítsa saját híveinek győzelmi esélyeit. Hívei közé tartozott Vidats ellenfele, a fiatal és a közéletben kevéssé ismert ügyvéd, Tavaszi Endre is.125 A szavazás a fővárosban június 19-én zajlott le. A ferencvárosi választókerületbe katonaságot is kirendeltek, és a két párt sorban álló híveit korláttal választották el egymástól. A nap folyamán végig Tavaszi hívei vezettek. A kormánypárti jelölt végül 637 szavazatot szerzett, szemben a Vidatsra leadott 585 szavazattal.126 A ferencvárosi választókerület összesen 1334 igazolt szavazója közül tehát 1222-en mentek el szavazni. Mindkét szám meglepően magasnak tűnik, ha figyelembe vesszük az előző három országgyűlési választás hasonló adatait. Ez, valamint az a tény, hogy a szavazás idejét a nagyszámú szavazóra való tekintettel két órával meg kellett hosszabbítani, megerősíteni látszik a választási csalással kapcsolatos gyanút. Mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy megtörténtek az említett visszaélések. Ferencváros lakosságának folyamatos és gyors növekedése miatt ugyanis az adatok összehasonlításából nem vonható le egyértelmű következtetés.127 123 Magyar Újság, 1872/184., 185., 186. (június 14., június 15., június 16.). 124 A fővárosi választókerületekben és Szentendrén lezajlott választásokról: Szabó Dániel: Országgyűlési választások az egyesítés előestéjén. In: Az egyesített főváros. Pest, Buda, Óbuda. Szerk. Gyáni Gábor. Bp. 1998. 31-59. 125 Cieger András: Lónyay Menyhért 1822-1884. Bp. 2008. 315-328. 126 BFL IV 1303. j. 2. d. Választási névjegyzékek. Választási jegyzőkönyv, Pest-Ferencváros, 1872. június 19.; Magyar Újság, 1872/189. (június 20.) 127 Ferencváros választásra jogosult lakóinak száma 1861-ben 709, 1865-ben 844 volt (Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon 1861-1868. Szeged, 1999. 220., 224.). 1869-re pontos számot nem ismerünk, de mindenképpen 1000 körül lehetett. (Ekkor 929-en mentek el szavazni, és a hírlapi tudósítás szerint Vidats már délután 3-kor megszerezte az abszolút többséget. Vidats az este 5-ig tartó szavazáson összesen 522 voksot kapott. Magyar Újság, 1872/68. /március 24./).
