Századok – 2013
MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293
A takarékpénztárak száma és alaptőkéjük az 1867-es kiegyezéstől az 1873-ban bekövetkezett tőzsdekrachig évről évre dinamikusan nőtt. A statisztikus Vargha Gyula szerint 1869-ben országszerte 133 ilyen intézmény létezett, amelyek közül 48-at ebben az évben alapítottak.89 Ismert, hogy a reformkorban alapított első takarékpénztárak, legalábbis kezdetben, jótékonysági egyesületek voltak, amelyeknek alapító tagjai a jótállási biztosítékként felajánlott pénzük után nem kaptak osztalékot.90 A dualizmus korára a takarékpénztári vállalkozások üzleti jellege erősödött, de működésük bizonyos elemei még fenntartották az eredeti szociális szerep hagyományát. Vargha Gyula 1896-ban azt írta a takarékpénztárakról, hogy „csak félig állnak a hitel szolgálatában, ugyanannyi joggal az emberbaráti intézmények közé is sorozhatok”.91 A takarékpénztárak közérdekű működésével kapcsolatos elvárás tükröződött vissza a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumnak a Ferenc- és Józsefvárosi Takarékpénztár alapítási kérelmére adott válaszában is. A Minisztérium ugyanis kifogásolta, hogy a részvények túl nagy hányadát jegyezték az alapítók, mert ebből a magánérdekek előtérbe kerülésére következtetett. Erre hivatkozva utasította az alapítókat, hogy a részvények 80 százalékát, vagyis az eredetileg tervezett 500 helyett 3200 darabot bocsássanak nyilvános jegyzésre.92 Azt, hogy a minisztériumi válasz mögött valós aggodalom állt-e, vagy a közérdekre való hivatkozás csupán ürügy volt a szélsőbaloldali politikus által kezdeményezett vállalkozás elgáncsolására, nem tudjuk. A takarékpénztár elindítása mindenesetre a megnehezülő feltételek mellett is sikerült, így az intézmény a minisztériumi jóváhagyást követően 1869. augusztus elsején megtarthatta alakuló közgyűlését. A források közvetve azt mutatják, hogy a sikerben jelentős szerepe lehetett Jordán Károly ferencvárosi bőrgyárosnak, aki nagy számban jegyzett részvényeket.93 A Jordán-gyár a Jordán Viktor (talán Károly apja) által 1815-ben alapított bőrfeldolgozó manufaktúrából nőtt ki. Az üzem kezdettől fogva a Kétnyúl utcában működött, közel ahhoz a helyhez, ahova a Vidats-gyár költözött 1854-ben.94 Jordán Károly 1862-ben Vidatscsal együtt tagja volt annak a bizottmánynak, amely a londoni világkiállításon szereplő magyar áruk bírálatát, szállítását és elhelyezését bonyolította le.95 Vidats és Jordán ismeretségének (esetleg barátságának) minden bizonnyal szerepe volt abban, hogy az utóbbi jelentős tőkét fektetett az újon-VIDATS JÁNOS TRAGÉDIÁJA 1313 89 Vargha Gyula: Magyarország pénzintézetei: visszapillantás hitelviszonyaink fejlődésére és a hazai pénzintézetek négy évtized alatti működésére. Bp. 1885. 123. 90 Tóth Árpád: Önszervező polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban. Bp. 2005. 106-111. 91 Vargha GyA magyar hitelügy i. m. 82. 92 MNL OL K 231 1899-10-48954. FIK-Vidats, 1869. május. 93 Jordán neve az alapítók közt nem szerepel, az igazgatótanácsnak ugyanakkor a megalakulástól tagja volt. A takarékpénztár csődje után ő lett a részvényesek bizottságának elnöke. (MNL OL K 2311899-10-48954.) 94 Ferencváros kétszáz éve. Szerk. Götz Eszter-Orbán György. Bp. 2010. 25. 96 Vasárnapi Újság, 1861/25. (június 23.) - v. ö. Farkas Zsuzsa: A kultúra tövébe fészkelt ország. A világkiállításokon bemutatott magyar művek kortárs értékelése 1851-1878. Aetas 27. (2012) /1. 140-141.
