Századok – 2013
MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293
VIDATS JÁNOS TRAGÉDIÁJA 1311 módos fővárosi polgárhoz hasonlóan tulajdonosa volt egy nyári lakként szolgáló svábhegyi villának is, továbbá földjei voltak a Pest akkori határaitól délre elterülő Gubacsipusztán, és egy gőzmalma Nagykőrösön.81 Vidats neve szerepel az 1873 nyarán összeállított, Pest-Buda 2890 legnagyobb adózóját felsoroló előzetes névjegyzékben, vagyis az egyesülésre készülő városok lakosságának leggazdagabb tíz százalékához tartozott. Az 1872-ben szerzett jövedelmei után 517 forint, 76 krajcár adót fizetett, a korabeli adózási szabályok szerint ez a tizede volt jövedelmének. A névjegyzékben szereplők között voltak — különösen iparos mesterek, orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek, tanárok —, akik fele- vagy harmad ekkora jövedelemre tettek csak szert, a leggazdagabb nagyvállalkozók ugyanakkor nyolcszorosát-tízszeresét keresték Vidats jövedelmének.82 Vidatsot a források puritán emberként emlegetik, aki nem vetette meg a kétkezi munkát sem. Gyárának munkásaival és a zömmel kisiparosok, kiskereskedők által lakott külváros, a Ferencváros számos polgárával személyes kapcsolatban állt. Úgy tűnik tehát, nem veszítette el a kapcsolatot azzal a világgal, ahonnan gyermekkorában elindult, ahonnan apja tehetsége és kitartása emelte fel a családot.83 Közéleti tevékenysége során legalább annyira foglalkoztatta a kisiparos, kiskereskedő réteg felemelésének kérdése, anyagi és szellemi tőkéhez juttatása, mint a honvédek ügye. Ez egyfelől demokratikus elveivel és a függetlenségi tábor megerősítését célzó törekvéseivel függött össze. Másfelől összhangban állt azzal a gondolattal, hogy Magyarország közjogi függetlenségének alapfeltétele az erős ipar, ami lényegében Kossuth reformkori gazdasági programjának továbbvitelét jelentette. Minden bizonnyal ezek a gondolatok vezérelték, amikor részt vett az első buda-pesti munkásegylet megalapításában, szinte egy időben a demokrata körök mozgalmának kibontakozásával. A munkásegyletet 1867 és 1868 fordulóján kezdték el megszervezni, és 1868. február 17-én történt hivatalos megalakulásakor hírlapi tudósítások szerint körülbelül 700-1000 tagot számlált. Március elsejétől az egylet „Munkások Újsága” címmel hetilapot adott ki, néhány nappal később pedig az alapszabályok megalkotására, valamint a vezetőség megválasztására is sor került. A megválasztott igazgatósági tagok és képviselők többsége iparos mester volt, és feltehetőleg az egyleti tagok legnagyobb része is ebből a rétegből került ki. A vezetők közé ugyanakkor gyárosok, kereskedők és szabadfoglalkozású értelmiségiek is bekerültek. Az alapítók három fő célt tűztek ki maguk elé: egy fogyasztási egylet, egy önsegélyező bank és egy művelődési kör létrehozását. A fogyasztási egylet célja az volt, hogy olcsó élelemmel és ruhával lássa el a tagokat. Az önsegélyező bank takarékoskodásra kívánta ösztönözni őket, és a betétekből kis összegű hiteleket tervezett nyújtani. A művelődési kört szakmai és általá81 Reform, 1873/255. (szeptember 16.). 82 BFL IV 1303. j. 2. d. Névjegyzéke a budapesti 1200 legtöbb adófizetőnek, 1873. július 8. (A lista valójában 2890 nevet tartalmaz.) 83 Magyar Újság, 1872/140. (június 21.); Szabadság mint a Nép Zászlója, 1873/46. (november 15.)
