Századok – 2013

MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293

helő gyanú mindenesetre valószínűleg erősítette a szélsőbal helyzetét a mozgalmon belül.

Az országos honvédgyűlésen újra fellángoltak a politikai harcok. Ezúttal a balközép párti Ivánka Imre igyekezett a kormány számára kedvező javaslatokkal fellépni. Kezdeményezte például annak kimondását, hogy a mozgalom hatásköre ezentúl kizárólag a segélyezésre korlátozódjék. A kibontakozó vitában egyik fő ellenfele Vidats volt, aki éppen ezért komoly szerepet játszott abban, hogy a küldöttek többsége végül leszavazta Ivánka javaslatát. A tisztújítás során az addigi első alelnököt, Horváth János ezredest választották elnökké. Az ő politikai kötődését nem ismerjük, azt viszont tudjuk, hogy már az 1861-es egyletnek is tagja volt. Az első alelnök Ivánka, a második alelnök Vidats lett, a választmányba pedig újra jelentős számban kerültek szélsőbaloldali tagok.62

Az egy évvel később, 1869 augusztusában tartott országos honvédgyűlésen a leköszönt Horváth helyett Ivánkát választották elnökké. Vidats ezúttal nem lett alelnök, de a választmány tagja maradt. Mivel mindkét új alelnök — dementis Gábor és Földváry Albert — a szélsőbalhoz kötődött, feltételezhető, hogy Vidats nem jelöltette magát a tisztségre. A honvédegyleti mozgalomnak ugyanakkor a legtevékenyebb és igen népszerű tagja volt: az országos gyűléseken rendre felszólalt, kezdeményezésekkel állt elő, bizottsági tagságokat vállalt. Legjelentősebb kezdeményezését, a rokkant honvédtisztek számára építendő Honvéd Menház felállításának tervét éppen az 1869-es országos gyűlésen tárta honvédtársai elé.63

Vidats a Menház felállításának szükségességét azzal indokolta, hogy a kormánypárti többség két országgyűlésen sem tett eleget annak az 1848-as törvényhozás által vállalt kötelezettségnek, amely szerint az államnak kellett volna gondoskodnia a rászoruló volt honvédekről és családjaikról. A kormány ugyan a királyi pár által a koronázás alkalmával a volt honvédek számára felajánlott 100 ezer aranyból és az azt követően befolyt adományokból létrehozta a Honvéd Segélyalapot, de az csak egyszeri támogatást nyújtott. A szélsőbaloldal még 1867 májusában benyújtott az országgyűlésnek egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében a kormány köteles lett volna költségvetési forrásból biztosítani a rokkanttá vált honvédeknek, valamint az elesettek özvegyeinek és árváinak rendszeres segélyét, de ennek napirendre vételét a többség leszavazta. Ezt követően a honvédegyletek is az élethosszig tartó rendszeres ellátást szorgalmazták az összegyűlt adományok kamatainak felhasználásával, céljukat azonban ők sem érték el.64

Vidats a Menház létrehozásával a leginkább rászoruló rokkant honvédtisztek lakhatását és ellátását akarta életük végéig biztosítani. Állítása szerint „biztos reménye” volt arra, hogy Pest városa ingyen ad telket. Bízott abban is, hogy az épület „buzgó hazafiak” pénzbeli adományaiból, ingyen felajánlott épíVIDATS JÁNOS TRAGÉDIÁJA 1307

62 A Honvéd, 1868/34. (augusztus 24.), 1868/35. (augusztus 31.), 1868/40. (október 5.).

63 A Honvéd, 1869/39. (szeptember 30.) Vidats azért csak a tisztek számára kívánta létrehozni a Menházat, mert úgy vélte, hogy a közkatonák könnyebben találhatnak lakóhelyükön pártfogókra. (MNL OL R 90 5246. Vidats-Kossuth, 1870. január 8.)

64 Farkas K.: A honvédegyleti mozgalom kibontakozása i. m. 538-539.