Századok – 2013
MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293
1306 FARKAS KATALIN kérdésekben. Sürgette az országgyűlést, hogy alkosson olyan törvényt, amely rendszeres ellátást biztosít az egykori honvédek, illetve özvegyeik és árváik számára. Továbbá kiállt az önálló magyar honvédsereg létrehozása mellett.57 A kormány ellenük mégsem lépett fel olyan keményen, mint a demokrata körök vagy a Magyar Újság ellen, noha a bécsi udvar és egyes kormánypárti személyiségek ezt elvárták volna. Utóbbiak a miniszterelnök engedékeny természetével magyarázták a határozott ellenintézkedések elmaradását.58 A szabadságharcban honvéd ezredesi rangot elért Andrássy személyisége és múltja minden bizonnyal befolyásolták döntéseit, de más érvek is szóltak az „engedékenység” mellett. Szinte az egész országra kiterjedő, sok tízezres tömegmozgalomról volt szó, amely a közvélemény óriási érdeklődésére tartott számot. A nyilvánosság előtt vállalt céljai, a segélyezés és a szabadságharc emlékének ápolása komoly tekintélyt kölcsönöztek neki. Ugyanakkor azt sem zárhatjuk ki, hogy Andrássy zsarolásra alkalmas eszközként is tekintett a honvédegyleti mozgalomra, amelyet az önálló magyar honvédsereg megalakításától idegenkedő osztrák tárgyalópartnereivel szemben kívánt felhasználni. A delegációs tárgyalásokkal nagyjából egy időben tartotta ugyanis üléseit az az osztrák-magyar tábornoki bizottság, amelyik a közös hadügyminiszter elnöklete alatt kidolgozta az önálló magyar honvédseregről is rendelkező véderőtörvényjavaslatát.59 A formális, jogi úton történő támadás helyett a kormány informális úton, személyi kapcsolatai révén igyekezett megakadályozni a szélsőbal tevékenységét a honvédegyleti mozgalomban. Ennek a taktikának a kudarcát alapvetően két okra, két személy magatartására vezethetjük vissza. Egyikük, Beniczky Lajos valószínűleg nem annyira politikai meggyőződése, mint inkább személyes ambíciói miatt állt a központi választmány szélsőbaloldali tagjainak élére, és segítette törekvéseiket. Másikuk, Perczel Mór személyes sérelmeitől vezetve intézett kirohanást Kossuth ellen, visszatetszést keltve ezzel számos, az országos politikai kérdésekkel egyébként nem foglalkozó egylet köreiben. A honvédek ügyének szószólója Az 1868 augusztusában megtartott országos honvédgyűlés nyomasztó hangulatban zajlott: Beniczky, ideiglenes elnök egy hónappal korábban eltűnt.60 Rögtön eltűnése után elterjedt az a szóbeszéd, hogy az alezredes politikai gyilkosság áldozata lett, és sokan a kormány bosszúját sejtették a háttérben.61 A gyilkosság ténye a holttest szeptemberi megtalálása után beigazolódott, a tettes személyére és az indítékra azonban soha nem derült fény. A kormányt ter57 Farkas K.: A honvédegyleti mozgalom kibontakozása i. m. 538-544. 58 Kecskeméthy Aurél naplója. S. a. r. Rózsa Miklós. Bp. 1909. 237-240. Kecskeméthy közel állt Lónyayhoz, aki naplójában lényegében ugyanezt a véleményt fogalmazta meg. (Deák Ferenc beszédei i. m. V. 230-231.) - v. ö.: Wertheimer E.: Andrássy Gyula i. m. I. 397-399. 59 Somogyi Éva: Kormányzati rendszer a dualista Habsburg Monarchiában. Bp. 1996. 128-134. 60 Beniczky eltűnésének körülményeiről és holttestének megtalálásáról részletesen tudósított a korabeli sajtó. Pl.: A Honvéd, 1868/31. (augusztus 3.), 1868/40. (október 5.), 1868/41. (október 12.). 61 Várady Gábor: Hulló levelek. Máramarossziget, 1894-1895. III. 60-61.
