Századok – 2013

MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293

1302 FARKAS KATALIN A demokrata kör tisztségviselőit 1867. december 26-án választották meg, és itt került sor az alapszabályok elfogadására is. Az alapszabályok 3. paragra­fusa a következőképpen írta körül az egylet céljait: „A Demokrata-kör czélja a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy elveinek, melyek egyedül képezhetik a valódi alkotmányos élet alapfeltételeit, társulati eszme útján való fejlesztése, s mivel ehhez csak az 1848-ki teljes alkotmány mellett lehet remény, ezen alkot­mánynak törvényes és alkotmányos működés általi visszaszerzése, korunk ha­ladásával lépést tartva, a gyakorlati életben alkalmazása és elveinek tovább fej­lesztése.” Mivel a ’48-as alkotmány nem rendelkezett Ausztriával közösen ke­zelendő ügyekről, a demokrata kör tulajdonképpen az 1867-es kiegyezésnek a közös ügyekre vonatkozó pontjai ellen indított mozgalmat. Az idézett paragrafusból mégis úgy tűnik, a kör alapítói tudatosan töre­kedtek a kormányzattal való összeütközés lehetőségének minimalizálására, és ebben talán a honvédegyleti mozgalommal kapcsolatos tapasztalatok is szere­pet játszottak. Az egylet, neve ellenére nem konkrét demokratikus követelése­ket tűzött ki célul, hanem a jóval tágabban értelmezhető és ezért nehezebben támadható „szabadság, egyenlőség, testvériség” elvét hangoztatta. Nem az álla­mi függetlenség hiányát hozta fel, hanem azt a ’48-as alkotmányt helyezte kö­zéppontba, amelyet a kormánypárti politikusok is a rendszer alapjaként emle­gettek, még ha egészen másképpen is viszonyultak hozzá. A konfliktuskerülő magatartás jele a „törvényes és alkotmányos működés” hangsúlyozása, és az is, hogy az alapszabályokat Pest város tanácsának közreműködésével felterjesztet­ték a Belügyminisztériumhoz, noha ezt jogszabály nem írta elő. Az egyleti alapszabályok szerint a demokrata kör tagja lehetett bármely „feddhetetlen jellemű önálló egyén”. Az egylet tagdíjakból és adományokból tartotta fenn magát, székhelye a Redout szomszédságában volt, ahol vasárna­ponként neves baloldali személyiségek tartottak felolvasásokat. Rendes köz­gyűlést minden év októberében terveztek tartani, a választmány ülését pedig havonta legalább egyszer kellett összehívni. Hivatalos közlönyül a Magyar Újságot és az 1868 elején induló függetlenségi néplapot, A Nép Zászlóját válasz­tották, amelyek rendszeresen be is számoltak az egyleti hírekről.41 Több jel is arra utal, hogy az alapítók eredetileg az egész országra ki akar­ták terjeszteni a kör működését. Az alapszabályokban kikötötték, hogy a 90 vá­lasztmányi tag harmadának vidékinek kell lennie, és a vidéki tagok számára alacsonyabb tagdíjat határoztak meg, hiszen ők kevésbé tudtak részt venni a mindennapi egyleti életben. A pesti demokrata kör megalapításának híre azon­ban olyan erős visszhangra talált az ország többi részében, hogy 1868 januárja és márciusa között több tucat demokrata kör alakult meg vidéken Ezek átvet­ték a pesti egylet alapszabályát, vagyis demokrata körök országos mozgalma bontakozott ki.42 41 Magyar Újság, 1867/223. (december 28.), 1868/2. (január 3.). 42 A Magyar Újságban és a Nép Zászlójában ebben az időszakban szinte mindennaposak voltak a demokrata körökről szóló hírek.

Next

/
Thumbnails
Contents