Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
RÉGISÉG- ÉS RITKASÁGGYŰJTÉS A 18. SZÁZADI ERDÉLYBEN 1277 dánya Agnethlertől Martin Schmeizel (1679-1747) tudóshoz került, a fólió nagyságú kézirat ugyanis szerepel Schmeizel könyvtárának Agnethler által készített nyomtatott katalógusában.49 A kézirat egy példánya a 18-19. század fordulóján a bécsi Landstrafién lévő ágostonrendi kolostor könyvtárában volt, Kovachich Márton György (1744-1821) magyar történész, levéltáros ugyanis kéziratos bibliográfiájában egy itt élt szerzetes hagyatékának részeként röviden ismerteti a tartalmát.50 A Seivert által felsorolt, ókori vonatkozású kiadatlan kéziratokat a modern kutatás egy újabbal egészítette ki. A brassói Fekete templom könyvtárában őrzött, Observationes Historicae című munkájában Weidenfelder Johann Conrad von Weiss osztrák mérnökkari alezredes kéziratában található római feliratokhoz fűzött kritikai magyarázatokat. Az 1729-ben Erdélybe helyezett Weiss a latin feliratokat 1734-ben másolta le a szamosújvári kastélyban, Kolozsvárott, a tordai templomban, Ulpia Traiana Sarmizegetusa-ban, illetve kisebb falvakban található antik emlékekről.51 Weidenfelder adatközléseit, magyarázatait a hazai és a külföldi epigráfiai szakirodalom is számon tartotta. Johann Seivert feliratgyűjteményében több helyen utal Weidenfelder adataira, katalógusa LX. tételénél52 például megemlíti, hogy a szászsebesi lelkész a felirat szövegét 1715-ben elküldte Lipcsébe. A feliratokat valójában — mint láttuk — egy gyulafehérvári jezsuita jegyezte le, Weidenfelder csak később továbbította azokat Fabriciusnak. A tévedést a Seivertre hivatkozó Michael Ackner (1782-1862) erdélyi szász tudós is átveszi.53 Több mint harminc feliratos kőnél hivatkozik Weidenfelder adataira Theodor Mommsen (1817-1903),54 említést téve a szász tudós Fabriciushoz és La Croze-hoz írott leveleiről. Alkalmanként összeveti Weidenfeldernek a feliratokra vonatkozó olvasatait más tudósokéval. Weidenfelder leírását említi egy olyan kőnél is, mely az 1723-as Bécsbe szállítás közben elveszett.55 Weidenfelder nevét néhány antik emléknél az újabb romániai epigráfiai kutatás is megemlíti.56 2. középkori és újkori forrásokra vonatkozó kutatásai A 18. században Erdélyben a rossz közlekedési viszonyok, illetve a magángyűjtemények elzártsága miatt általános volt, hogy ha a téma iránt csak vala49 M. G. Agnethler, Index Bibliothecae res Hvngariae Transilvaniae.. .Martin Schmeizel... (Halae, 1751), nr. 31., 31. 50 M. G. Kovachich, Scriptorum Rerum Hungaricarum Anecdotorum Inventarium. [Manuscript] Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Föl. Lat. 3769. nr. 3436. [126r]. 51 Wollmann 1994, 234. 52 SOLI. INVICTO. / AEDEM. RESTITVIT. / C. CAERELLIVS./ SABINVS./ LEG. AVG./ LEG. XIII. GEM. /Seivert 1773, 48. Ld. még: nr. CXX., CLX., CXCVIL, CCXXIV 53 Ackner 1865, XIII. 54 CIL III, nr. 860, 881, 882, 905, 1013, 1018, 1019, 1020, 1024, 1062, 1068, 1082, 1083, 1111, 1118, 1162, 1171, 1238, 1253, 1258, 1298, 1359, 1371, 1431, 1446, 1453, 1470, 1478, 1483, 1492, 1505, 1515, 1527, 1627. 55 CIL III, nr. 1083. 56 J. I. Russu, Inscriptiones Daciae Romanae, vol. III, Dacia Superior, 2. (Bucuresti, 1980), nr. 77, 394, 453, 460.; J. I. Russu, Inscriptiones Daciae Romanae, vol. III, Dacia Superior, 3. (Bucuresti, 1984), nr. 51, 117.
