Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
MŰHELY Papp Júlia RÉGISÉG- ÉS RITKASÁGGYŰJTÉS A 18. SZÁZADI ERDÉLYBEN Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója1 A nemzetközi kutatásban újabban előtérbe került az elmúlt évszázadok intézményesített és informális tudásközvetítésének — az egyetemi oktatásnak, az akadémiáknak, a tudóstársaságoknak, a tudóslevelezéseknek — a vizsgálata.2 A kutatás részét képezik a műgyűjtők, régiségbúvárok, műkereskedők között folyó levelezések, melyekben műtárgyak és régészeti leletek adás-vételére, cseréjére, értelmezésére, ikonográfiái és formai sajátosságaik vizsgálatára vonatkozó adatokat találunk. Tanulmányom egy 18. századi erdélyi szász evangélikus lelkész, Laurentius (Lorenz)3 Weidenfelder hazai és külföldi műgyűjtői kapcsolatrendszerének feltárásával ezekhez a kutatásokhoz szolgáltat adalékokat. Erdély, melynek egy része az ókorban Dácia néven a római birodalomhoz tartozott, all. század elejétől — a király helytartójának, a vajdának az irányításával — a magyar királyság része volt, a 16. század második felében pedig török fennhatóság alatt önálló fejedelemséggé vált. Az egykori magyar királyság nagy részének a török megszállás alól való felszabadítása után 1691-ben I. Lipót császár (1658-1705) kiadta az ún. Diploma Leopoldinumot, mely Erdélyt a meglévő szabadságjogok — köztük az Európában egyedülálló vallásszabadság — és kiváltságok nagy részének megtartásával önálló tartományként a Habsburg Birodalomhoz csatolta. 1694-ben létrejött az új tartomány ügyeivel foglalkozó bécsi Erdélyi kancellária, a fejedelmi tisztséget pedig az udvart képviselő kormányzó váltotta fel. Bár 1704-ben a Habsburg-ellenes szabadságharc vezetőjét, II. Rákóczi Ferencet (1676-1735) az erdélyi országgyűlés fejedelemmé vá-1 A tanulmány angol nyelvű változata 2013-ban a Journal of the History of Collections című folyóiratban jelent meg. 2 Szelestei 2006; Török 2008, 115.; Zs. B. Török, ’The ethnicity of knowledge: statistics and Landeskunde in late eighteenth-century Hungary and Transylvania’ in G. Abbattista (ed.), Encountering Otherness. Diversities and Transcultural Experiences in Early Modem European Culture (Trieste, 2011), 147-162. http://hdl.handle.net/10077/4299 ; G. Klaniczay, M. Werner and O. Gecser (eds.), Multiple Antiquities - Multiple Modernities. Ancient Histories in Nineteenth Century European Cultures (Frankfurt-New York, 2011); Jakó 2012. 3 Bár a modern szakirodalom gyakran a német Lorenz változatot használja, mivel az erdélyi szász Mökesch család később ismertetendő, valószínűleg az eredeti anyakönyvi iratok alapján összeállított családfájában a Laurentius keresztnév szerepel, tanulmányomban ezt használom.
