Századok – 2013

MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269

1270 PAPP JULIA lasztotta, a szabadságharc leverése (1711) után a Habsburg uralom állandósult a tartományban. Az erdélyi ókori emlékek kutatása Az ókor tárgyi emlékeinek összegyűjtése, lerajzolása a 14-15. századi itáli­ai humanista tudósok és költők — például a Rómában tudós régészeti és epigrá­fiai vizsgálatokat folytató Francesco Petrarca (1304-1374) és barátai — köré­ben indult meg. Az antik épületek maradványai vagy a kútként használt ókori szarkofágok már korábban is a mindennapi élet részei voltak, s most megkez­dődött az emlékek kiásása és a domborművek, feliratos kövek beépítése a palo­ták és polgárházak falaiba. Magyarországon az antik feliratos kövek gyűjtésének hagyománya a 15. századig nyúlik vissza.4 Az antikvitás tárgyi emlékeivel és irodalmi, szellemi örökségével való foglalkozást részben az itáliai tanulmányok után hazatérő ma­gyar iíjak, részben a 15. század második felében Magyarországra érkező itáliai humanista tudósok, követek honosították meg. Hunyadi Mátyás király (1458- 1490), aki a nápolyi király leányát, Aragóniái Beatrixet (1457-1508) vette fele­ségül, Erdélyből ókori feliratos köveket hozatott Budára, melyek az uralkodó dinasztikus dicsőítését szolgálva „beépültek a királyi reprezentációba”.5 Má­tyás király unokaöccse, a humanista Geréb László (1452-1502) erdélyi püspök­ként a környéken talált ókori feliratos köveket építtetett be a gyulafehérvári székesegyház falába.6 A 15. század második felében indult meg a pannóniai és a daciai feliratos kövekkel való tudományos foglalkozás is.7 Az antik feliratos kövek első jelentős összeírójának, az itáliai Ciriaco d’Ancona-nak (Ciriaco Pizzecolli) (1391-1452 ?) a szellemi örökségét folytatták azok a feliratgyűjtők, akik Hunyadi Mátyás uralkodása alatt eljutottak Magyarországra. Az első pannóniai feliratgyűjte­ményt jelenlegi ismereteink szerint Francesco Giustiniani készítette, aki a Ve­lencei Köztársaság követeként 1464-ben Mátyás királlyá koronázása alkalmá­ból érkezett Budára. Feltehetően a pápai legátus, Giovanni d’Aragona (1456- 1485) kardinális kíséretében érkezett 1479-ben Magyarországra a veronai Fe­lice Feliciano (1433-1479 k.) betűmetsző, költő, alkimista és régiségbűvár, akinek elveszett feliratgyűjteményét az űjabb kutatás Michael Fabricius Ferrarinus fő forrásainak tekinti. A Ferrarinus egyik kéziratában található pannóniai kövek feliratát Feliciano nagy valószínűséggel autopszia alapján jegyezte fel, a hat dá-4 R Kulcsár, ’Egy budai humanista feliratgyűjtemény’ Archeológiái Értesítő 95 (1968) Nr. 2. 257-261.; A. Ritoók-Szalay, ’Der Kult der römischen Epigraphik in Ungarn Zeit der Renaissance’ in A. Buck, T. Klaniczay and S. K. Németh (eds.) Geschichtsbewusstsein und Geschichtsschreibung in der Renaissance (Budapest, 1989), 65-75.; Ritoókné 1994.; A. Mikó and K. Sinkó (szerk.), Történe­lem - kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon (Budapest, 2000), 231-75, 482-526. 5 Ritoókné 1994, 323.; Bodor 1995, 56. 6 J. Balogh, Az erdélyi renaissance, vol. 1. (Kolozsvár, 1943), 51-52.; Bodor 1995, 56-57. 7 Ackner 1865, III-XXIIL; CIL III, 153-161.; Ritoókné 1994, 318-325.; Wollmann 1994; Bodor 1995.

Next

/
Thumbnails
Contents