Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Gaucsík István: A cseh szövetkezetek fejlődése (1867-1918) V/1255
1262 GAUCSÍK ISTVÁN A cseh szövetkezeti adaptációról érdekesen írt Albin Bráf (1851-1912), a cseh gazdasági programalkotás egyik vezéralakja, mellesleg 1909-1911 között osztrák földművelésügyi miniszter, akinek gondolatmenetében nem az etnikai szembenállás volt a meghatározó elem (ez 1884-ben mintha nála hiányzott is volna!), hanem a közép-európai régió másik meghatározó szövetkezeti típusának, a Schulze-Delitzsch-féle ipari hitelszövetkezeteknek a fejlődése. Dolgozatában Schulze munkásságának és szociálpolitikai programjának állított emléket, miközben publisztikáját is részletesen áttekintette. Bráf a német gondolatok cseh adaptációjáról értekezett, de nem a vak másolásról, hanem az alkalmazás és a fejlesztés cseh útjairól. A szövetkezetépítés három lépcsőjét különböztette meg. A sikeres együttműködés gyakorlati példáival való megismerkedést, majd a megfelelő vállalkozási forma és jogi háttér kialakítását. Végül a szövetkezetek sikerei, számuk és gazdasági jelentőségük növekedése „kiváltotta” a magasabb szervezeti formák (szövetségek, központok) létrejöttét.23 Ebből a nézőpontból vizsgálva a csehországi cseh és német szövetkezeti mozgalom párhuzamos utakon járt, és a magyarországi sem volt megkésettnek tekinthető. A korlátlan felelősség elvén alakult kampelickák területileg behatárolt keretek között működtek és a tagok teljes vagyonukkal feleltek kezességet. A szövetkezetek hatásköre egy-egy község vagy plébánia körzetére vonatkozott. A tisztviselők ingyen végezték munkájukat, csupán a könyvelő és a pénztáros kaphatott fizetést. Az alacsony kamatláb mindegyik tagot megillette. A nyereséget a tartaléktőke bővítésére és az erkölcsi tevékenység szem előtt tartásával közhasznú célokra fordították.24 A cseh nemzetgazdászok a Raiffeisen-szövetkezetekben és a kampelickákban a vidéki agrártársadalom anyagi és erkölcsi talpraállításának az eszközét látták, amelyek a falusi gazdák és földművesek szerint „rákfenének” tekintett uzsorások és kapitalisták ellen védelmet nyújtanak. Az elvásárok szerint a kollektivitáson és szolidaritáson alapuló, személyes hiteleket szolgáltató szervezetekként pedig a bankok és takarékpénztárak „lelkiismeretlen” hitelgyakorlata ellen is védgátként szolgáltak.25 Egyébként az első, Raiffeisen-jellegű, német alapítású hitelszövetkezet Eszak-Morvaországban jelent meg, Klein Petersdorf (Horni Vrazné) községben 1886-ban.26 A következőt 1887-ben Böltenben (Bélotín) alapították.27 Rtyné u Upiceban (1889) és Némecké Rybnében (1890) cseh alapítású szövetkezetek születtek.28 Morvaországban 1892-ben 14 német és 2 cseh Raiffeisen szövetke-23 Albin Bráf-. H. Schulze-Delitzsch a zálozny ceské. Nákladem knihkupectví Aloise Hynka, Praha 1884, 10-12, 21-24. 24 Lidmila Némcová - Václav Prächa: K déjinám druzstevnictví ve svété a v Ceskoslovensku. Studie z hospodárskych déjin, 13. Vysoká skola ekonomická, Fakulta národohospodárska, Praha 1999. 37. 25 Vágner, J. Uvér a zálozny i. m. 3-5. 26 Novotny, J. - sousa, J : K úloze úvémích druzstev i. m. 100. 27 Plechácek, IZdroje i. m. 361. 28 Lubomír Slezák: Zemédélské druzstevnictví jako historicky problém. In: Harna, Josef-Proks, Peter (szerk.): Studie k moderním déjinám. Shomík prací k 70. narozeninám Vlastislava Laciny. Historicky ústav AV CR, Praha 2001. 227. A rtyné-i szövetkezet dokumentációját 1. Národní kni-
