Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
1248 DEMMEL JÓZSEF Húrban, visszalépve saját felvetésétől, elfogadott, és amely végül, a fent olvasható formában bekerült a memorandum szövegpébe.129 A memorandum végleges szövegében olvasható következő pont, amely a nem magyar nemzetiségek egymással való szolidaritását deklarálja, és utal a „nem magyar nemzetek elnyomatására”,130 szintén Húrban javaslatára került a szövegbe. Ezt Justh természetesen szintén nem támogatta, de érdemes számba vennünk az argumentumait, sőt, az érvelés módját is. „Húrban úr ezen véleménye az elkeseredettség érzéséből ered, azt tudom, és elismerem okait elmúlt életünk eseményei alapján.” - kezdi Justh, s ez figyelemreméltó kijelentés, hiszen mint a magyar politikai elit tagja itt nem csupán elfogadta Húrban múltértelmezését, amely alapján a lelkész szlovák sérelemként tekintett az 1848 előtti magyarosítási törekvésekre, de állítása szerint megértette okait is. Sőt, kifejezetten empatikus módon javasolta a szöveg megváltoztatását: „De kérem, hogy ha a törvényhozáshoz beszélünk, akkor olyan kifejezéseket kell használnunk, amelyek ezen érzéseket nem jelenítik meg. Bár gyakran nehéz ilyen érzéseket magunkba rejteni, de a hűvös elme feletti uralmat, mint általában mindig, úgy főként most is meg kell őrizni.” A legfontosabbak azonban a következő mondatai: „Ami engem illet, kijelentem, hogy alkotmányos hazámból soha ki nem vándorolnék. Ha egy törvény nemzetiségem ellen irányul, szorgalmasan fogok dolgozni azon, hogy nemzetem természetes joga sérthetetlenül megmaradjon.” Ennek szellemében javasolta megváltoztatni a szöveget: „Ha ez a politika továbbra is a szlovák nemzet elnyomására irányul, akkor azon kormányt, amely ezen elnyomást előidézi, ezen politika minden következményéért felelőssé tesszük.”131 Egyértelmű tehát, hogy Justh nem a magyar politikai elit által küldött külső megfigyelő, netán ellenőr vagy kém volt.132 Saját magát a szlovák nemzet tagjaként definiálta, az általa használt beszédmód megegyezett a többi szónokéval. A memorandum szövegével a kerület-kijelölés és magyar elnyomást hangsúlyozó mondatokon kívül nem csak azonosulni tudott, hanem tevékeny részt vállalt kialakításában is, hiszen számos fontos pont az ő megfogalmazásában került a szövegbe. Az tehát, hogy elvállalta a küldöttség tagságát, nem megfontolatlan, ad hoc reakció, és nem is kétszínűség, politikai taktika volt, hanem nyílt, elvi kiállás a szlovák érdekek mellett. 7. A szlovák önállósodás drámája Ha megpróbáljuk feltárni azokat az okokat, amelyek Justhék látványos kiállása mögött húzódnak, több tényezőt is figyelembe kell vennünk.133 Az első 129 Z pramenov i. m. 150-154. 130 Magyarország története i. m. 430. 131 Z pramenov i. m. 154-155. 132 Többen felvetették a helyszínen, hogy a magyar országgyűlés küldhette Justhékat, ám ezt mindhárman következetesen cáfolták. Z pramenov i. m. 129-135. 133 Minác elméletét, miszerint maguknak akarták a szlovák kerület feletti hatalmat, bizonyosan elvethetjük.
