Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
politikai elit tagjaként Justh József nem zárkózott el kategorikusan az ország későbbi nemzeti alapú föderálásától. Ez a megengedő álláspont abban is tükröződik, hogy a kerület-ellenes tábor leszavazása után Justh nem kihúzódott a vitából, hanem ekkor lett a legaktívabb, sőt, a kerülettel kapcsolatos kérések végső formájának jelentős részét ő fogalmazta meg. A memorandum-tervezet azon passzusánál például, amely a szlovák kerület hivatalos nyelvéről szólt, ő kiállt a szlovák kizárólagos használata mellett, ami egyúttal a magyar hivatalos nyelv mellőzését is magában foglalta.124 Felmerült ugyanis az, hogy ne határozzák meg előre a kerület kizárólagos hivatalos nyelvét, azért, hogy később a nem szlovák anyanyelvűek érdekeit is figyelembe lehessen venni. Ám Justh arra hivatkozva, hogy minden kérést pontosan és precízen kell megfogalmazniuk, ellenezte a javaslatot, s épp e felszólalás hatására maradt az eredeti formájában a szöveg:125 „A mi nyelvünk legyen egyedüli hivatalos nyelv, úgy a polgári, mint az egyházi nyilvános élet terén, s egyedüli tanítási nyelv az iskolákban”.126 A szlovák kerülettel kapcsolatos negyedik pont teljes egészében Justh megfogalmazása: az eredeti szövegben csak a törvénytervezetek szlovák fordítását kérvényezte Daxner, ezzel szemben Justh azt javasolta, hogy az országgyűlés a kész és hitelesített törvényeket azonnal adja ki nemzetiségi nyelven is, felvetése pedig ebben a formában bekerült a memorandum szövegébe: „Kívánjuk továbbá az országgyűlésen nyelvünkön elkészítendő hiteles törvényszöveget”127 Hasonlóan fontos szerepe volt Justhnak a felsőházról szóló pont megfogalmazásában, amely végleges formájában a következőket tartalmazta: „Kívánjuk, hogy a felsőtáblának várt újjászervezése alkalmával, hogy ha az az érdekek alapján szerveztetnék, egyéb érdekek mellett a nemzetiség, nevezetesen pedig a mi szláv nemzetiségünk érdeke is tekintetbe vétessék és aránylag képviseltessék.”128 Az eredeti tervezetben ez a pont még egyáltalán nem szerepelt: Jozef Miloslav Húrban vetette fel, hogy kérvényezzék a szlovák képviseletet a felsőtáblán, ám a felvetést a felsőtábla mindkét jelenlévő tagja, Révay és Szentiványi is határozottan ellenezte, és még Daxner sem tartotta időszerűnek. Az akkori felsőtábla ugyanis még az 1848 előtti alapon állt össze, s nem lehetett tudni, hogy miként szervezik újjá, vagy újjászervezik-e egyáltalán. Justh József megalapozott jogi érveléssel támasztotta alá Daxner és a főispánok véleményét, rámutatva, hogy Húrban kérésének sem alkotmányos, sem törvényi alapja nem lehet, ugyanakkor egy olyan kompromisszumos megoldást javasolt, amelyet A MAGYAR ÉS A SZLOVÁK POLITIKAI ELIT 1860-1861-BEN 1247 124 Amikor Daxner felolvasta a szóban forgó részt, Révay főispán és Rakovszky alispán is szót kért, ám érdekes módon még ők sem tiltakozásukat fejezték ki, csupán felvetették, hogy a szlovák nyelv kizárólagossá tételével a megye kilencezres németsége hátrányos helyzetbe kerülne, illetve Révay rákérdezett, hogy a javaslat szerint a megyeházán sem lehetne szlovákon kívül más nyelvet használni? 125 Z pramenov i. m. 148. 126 Magyarország története a 19. században. Szöveggyűjtemény. Szerk. Pajkossy Gábor. Budapest, 2006. 428. 127 Magyarország története i. m. 429. Z pramenov i. m. 150. 128 Magyarország története i. m. 430.
