Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
1244 DEMMEL JÓZSEF ta meg az egybegyűlteket, hanem arról, hogy Daxner szövegét változtatás nélkül elfogadják-e, vagy alakítsanak egy bizottságot, amely a másnapi gyűlésre átfogalmazza, pontosítja azt, különös tekintettel a distriktről szóló passzusokra, amelyeket „mérsékelten és az ország egységét” figyelembe véve kell megfogalmaznia. A gyűlés egy 24 tagú bizottság felállítása mellett döntött, amelynek többségét a distrikt-pártiak alkották, de bekerült például Ján Palárik és Nemessányi is.113 Másnap Daxner felolvasta a memorandumnak a bizottság által módosított szövegét, amelynek bizonyos tételeit, elsősorban formai szempontok szerint még ekkor is pontosították, majd arról döntöttek, hogy az ülésező országgyűlésnek vagy pedig az uralkodónak küldjék-e el a memorandumot? A gyűlés végül ügy határozott, hogy a korábbi évtizedek szlovák politikai gyakorlatával ellentétben ne az uralkodó elé terjesszék be kéréseiket, hanem a pesti országgyűlésnek.114 A küldöttség élére Révay Simon turóci főispánt választották, közvetlenül utána pedig Szentiványi Márton liptói főispánt és Justh Józsefet jelölték, akik lelkesen fogadták a felkérést.115 De miért éppen e három nemest bízták meg a küldöttség vezetésével? Reputatív vagy reprezentatív szerepről volt szó, azaz pusztán társadalmi presztízsüknek köszönhetően kérték fel éppen őket, vagy azért, mert a gyűlésen kifejtett tevékenységük révén hitelesen képviselhették annak céljait? Először is érdemes tisztázni a memorandum-gyűlésen résztvevő nemesek valódi súlyát. Bár szinte minden memorandumról szóló szövegben az szerepel, hogy a gyűlésen a nemességet Révay, Justh és Szentiványi képviselte, valójában jóval többen voltak jelen az 1848 előtti kiváltságos rend képviselői. A jelenléti íven szereplő közel kétszáz személy mintegy ötödé származott turóci nemesi családból, a Jeszenszky família például kilenc taggal képviseltette magát. Arról is ritkán esik szó, hogy ellátogatott a tanácskozásra a turóci tisztikar tekintélyes része, köztük a két alispán, Beniczky Albert és Rakovszky Iván.116 A gyűlés legtöbb szónoka reflektált is a nemesség jelenétére. Az első felszólaló, Ján Palárik nem csak örömét fejezte ki, hogy a szlovák anyanyelvű magyar nemesség (eredeti nyelven: „uhorskoslovenská sl’achta”) nagy számban megjelent, de egyúttal azt is indítványozta, hogy a gyűlés Justh Józsefet váországgyűlési támogatással, netán külső hatalom segítségével) lehetett elérni. (Tibor Pichler: Etnos a polis. Zo slovenského a uhorského politického myslenia. Bratislava, 2011. 15. Tibor Pichler: Národovci a obcania: o slovenskom politickom myslení v 19. storocí. Bratislava, 1998. 12-13.) 1856-ban bekövetkezett halála előtt Ludovít Stúr képes volt egyesíteni e két csoportot, ekkor, 1861-ben azonban már hiányzott egy ilyen integráló személyiség, így a memorandum-tárgyalásokon lezajló Okolie-vita tekinthető a két csoport közti első nyilvános erőpróbának, amelyet aztán 1868 körül követett a végleges szakadás a Nová skola slovenská nevű, gradualista politikai formáció megalakulásával. 113 Z pramenov i. m. 144 114 Z pramenov i. m. 100-172. A szlovák nemzeti mozgalom 1861-ben kifejezetten bízott a magyar országgyűlés képviselőiben, amire jó példa, hogy a kerület-párti felszólalók is lelkesen dicsérték beszédeikben Deák, Eötvös vagy a nem sokkal korábban elhunyt Széchenyi politikusi nagyságát. 115 Z pramenov i. m. 170. 116 Z pramenov i. m. 177-178.
