Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
A MAGYAR ÉS A SZLOVÁK POLITIKAI ELIT 1860-1861-BEN 1233 a kérdésben, amit a legtöbbjük ekkor a szlovákság legfontosabb sorskérdésének tartott. Még Húrban említett alkotmányterve is számolt azzal, hogy sikerül megnyerni a „szlovák arisztokráciát”, amely még rájöhet, hogy saját szlovák népéért érdemes feladni azokat az „utópiákat”, amely a magyarsághoz kötötte őket.60 Szent-Iványi Adolf terjedelmes cikkben vázolta fel a szlovák anyanyelvű nemesség és a szlovákság együttműködési lehetőségeit.61 A Francisci-féle Pest’budínske Vedomosti hasábjain Ján Nemessányi is azt írta, hogy csak a nemesség megnyerésével válhat a szlovákságból belsőleg megerősödött, konszolidált nemzet, csak a nemesi támogatások révén virágozhat fel a szlovák irodalom, csak így jöhet létre a szlovák iskolarendszer, a nemzeti gazdaság és csak így válhat valódi szabad nemzetté a szlovák.62 Épp e két nemes megnyilatkozása mutatja, hogy a szlovák nemzeti mozgalomnak a szlovák nemességbe helyezett bizalma 1860-1861-ben nem valós alap nélküli vágy, hanem realitás volt. Ez —a korábbi szlovák állásponttal egyébként ellentétes — nemesség felé fordulás nem az idealizmus megnyilvánulása volt: a legtöbb írás komolyan számolt azzal, hogy a szlovák nemesség integrációja nem fog magától értetődő módon végbemenni, hanem mindkét félnek tennie kell a kompromisszumos megoldás létrehozásáért. Ahogy Szentiványi és Nemessányi, úgy Ján Palárik is utalt erre: „Nekünk jogunk van elvárni a nemességünktől, illetve az értelmiségünktől, hogy Magyarországhoz fűződő hazafiságát a szlovák nemzetiség iránt érzett szeretettel kösse össze, amelynek ő maga is tagja; de a mi nemességünk, vagy ha úgy tetszik az intelligenciánk is jogosan várja el tőlünk, hogy a szlovák nemzetiségünk ápolásával fűzzük össze magyar hazánk iránti szeretetünket, amelynek mi is tagjai vagyunk.”63 4. Miért éppen Turócszentmárton? Az országos közpolitika kontextusa mellett azonban nem hanyagolható el a regionális kontextus sem, hiszen az, hogy épp Turóc megye központja fogadta be a memorandumgyűlés résztvevőit, egy hosszabb folyamat eredménye, s nem a véletlen műve volt. Igaz, első pillantásra érthetetlennek tűnik, hogy miért épp Turócszentmártonba hívták össze a gyűlést, 1861. június 6-a előtt ugyanis semmilyenjei nem utalt arra, hogy Turócszentmárton városa bármilyen szempontból fontos szerepet játszhatna a szlovák nemzeti mozgalomban. Ludovít Stúr az 1840-es években több listát is készített a legfontosabb szlovák városokról, de a tucatnyi település közé Turócszentmárton egyszer sem került be.64 1861-et megelőzően 60 Dokumenty i. m. 239. 61 Adolf Szentiványi-. Záujmy Slovákov v Uhorsku. Priatel Skoly a Literatúry, 3. évfolyam 4r-5. szám, 1861. január 26.; 1861. február 2. 25-27., 33-36. Közli: Dokumenty i. m. 218-228. 62 Ján Nemessányi: Slovo k siechte slovenskej. Pestbudínske Vedomosfi, 1861. április 23. 11. sz. 63 Ján Palárik: Na dorozumenie inteligencii nasich slovenskych stolíc. In: Uő: Za rec a práva l’udu. Kulturnopolitické clánky. Bratislava, 1956. 62. 64 Daniel Rapant: Tatrín. Osudy a zápasy. Martin, Matica slovenská, 1950. 83. Ludovít Stúr: Nase kníhkupectvo. In: Uő: Politické state a prejavy. Bratislava, 1954. 187.
