Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
1234 DEMMEL JÓZSEF nem élt a városban a szlovák nemzeti mozgalom egyetlen meghatározó, vagy legalább bizonyos tekintetben jelentős figurája sem. A város szlovák nemzeti jelentőségét még 1849-ben játszott szerepe sem növelte (itt fogalmazták meg először Hurbanék az önálló, pontosabban Magyarországtól független Szlovákia megalapításának az igényét), hiszen, bár 1861 májusának első napjaiban épp itt tanácskoztak a nemzeti mozgalom tagjai, és itt döntötték el, hogy gyűlést hívnak össze egy ekkor még pontosan meg nem határozott városba, a tanácskozásnak helyet adó Turócszentmárton lehetőségként sem merült fel: elsőként a turóci Mosócot, másodikként a szintén turóci Stubnyafürdőt, harmadikként pedig a zólyomi Breznóbányát jelölték meg.65 Ám a három megnevezett város egyike sem vállalta e szerepet, és már úgy tűnt, hogy nem jöhet létre a gyűlés, amikor Samuel Stefanovic, a szlovák nemzeti mozgalom egyik tekintélyes, de sok szempontból különutas figurája ellátogatott Turócszentmártonba. A városi kaszinóban találkozott Ján Jeszenszkyvel és Pavol Mudronnyal, és ő azt javasolta, hogy legyen Turócszentmárton a kiválasztott hely. Mudronék ellenkezésére, miszerint a városnak nincs ehhez meg a megfelelő joghatósága, Stefanovic átvágva a gordiuszi csomót azt mondta, hogy a város legfőbb politikai irányítója a helyi főszolgabíró, ha ő engedélyt ad rá, a gyűlésnek nem lehet akadálya - mivel pedig a turócszentmártoni főszolgabíró ez idő tájt maga Jeszenszky volt, a kérdés el is dőlt. Jeszenszky felkérte az egykori városbírót, Andrej Svehlát, akinek még akkor is nagy befolyása volt a városban, hogy vegye rá a városi tanácsot a gyűlés összehívására.66 Nem telt el egy hét sem, és a turócszentmártoni városi tanács egy a Pestbudínské vedomostiban is kihirdetett közleményt fogalmazott meg, amelyben május 9-én megtartott ülésükön „minden nemzethű szlovákot Magyarországon meghívnak dicső Turóc vármegye ezen fővárosában tartandó gyűlésre a szlovákok kívánalmainak megvitatására és rendezésére valamennyi nemzetiség egyenjogúsága és Magyarország egységének alapján.”67 Ettől a naptól kezdve 1918 őszéig komolyan vehető módon egyetlen felső-magyarországi város sem veszélyeztette Turócszentmártonnak a szlovák nemzet elsőszámú központjaként betöltött helyét. A kérdés magától értetődő: hogyan lehetséges, hogy egy város, amely a korábbi évtizedekben soha nem szerepelt a nemzeti mozgalom számára fontos városok között, és még végleges döntés előtt napokkal sem került képbe a nemzetgyűlés színhelyeként, egy hónap múlva már szlovák nemzeti központként jelent meg, és (nem mellesleg) ezt a szerepét Csehszlovákia megalakulásáig megőrizte? Ahhoz, hogy megérthessük, miként változott egyik pillanatról a másikra az elmaradott kisváros a szlovák nemzeti mozgalom kulturális és politikai fellegvárává, először is érdemes a „szlovák központ” fogalmán elgondolkozni.68 A 65 Július Plosic Zechenter Laskomerskynek 1861. május 3-án. Dokumenty i. m. 294. Gustav Zechenter Laskomersky: Pät’desiat rokov slovenského zivota. Vlastny zivotopis. Cask druhá. Bratislava, 1956. 52. 66 Mudroh P: Zivotopis i. m. 151. 67 Pestbudínske vedomosti, 1861. május 17. 18. sz. 68 A témával kapcsolatos szakirodalmat lásd: Milan Podrimavsky: Národná identita a centrum národného hnutia. (Martin - azyl, pevnost?, symbol). In: Regionálna a národná identita v mad’arskej
