Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
1232 DEMMEL JÓZSEF mesi származású Ján Nemessány és Szentiványi Adolf nyelvi és kulturális tekintetben a maximumot követelték (szlovák tannyelvű közép- és felsőfokú oktatás, kulturális egyesületek, lapok stb.), de a fennálló alkotmányos és politikai berendezkedést érintetlenül hagyták volna.53 1861-ben az önálló, a szlovákok által irányított autonóm közigazgatási egység kérdése volt az a pont, amely a leginkább megosztotta a korabeli szlovák közéletet, és amely miatt a Palárik-Nemessányi féle csoport nem a szlovák nemzeti kérdésekben egyébként hasonlóan gondolkozó Francisciékhoz, hanem inkább Mácsayhoz közeledett. Az önálló szlovák terület igénye nem volt újkeletű ekkor, hiszen már 1849-ben is több alkalommal felmerült: egy Turócszentmártonban szövegezett és Stúrék által beadott folyamodványban,54 a jórészt zólyomiak és turóciak által készített, szintén állami önállóságot kérő petícióban55 és Ján Kollár kormánykörök felkérésére készített 1849 szeptemberi tervezetében.56 A kérdés 1861 elején vetődött fel újra: Jozef Miloslav Húrban februárban egy, az 1849. évi koncepcióhoz hasonló tervet vázolt fel, amely szerint „Szlovákia” teljesen kivált volna Magyarországból, és közvetlenül Bécs fennhatósága alá kerül. Húrban e tervezete szerint a terület irányítói az osztrák kormánynak tartoztak volna felelősséggel, és képviselőket is csak a Reichsratba küldtek volna, „semmilyen körülmények között nem akarván részt venni a magyarokkal közös országgyűlésben.”57 Az egykori Stúr-féle irányzat többi képviselője azonban nem volt ennyire radikális:58 Ján Francisci például magyarországi mintát vett alapul, hiszen egy Hajdú, Jász és Kun kerületekhez hasonló különállást sürgetett a szlovákok számára,59 de a memorandumot megfogalmazó Stefan Marko Daxner is azzal érvelt az önálló terület mellett, hogy ez által a szlovákság helyzete Magyarországon belül stabilizálódhatna. Azt, hogy ezek az elképzelések legalább részben számolnak Magyarország területi integritásának az igényével, az is mutatja, hogy (Húrban februári tervezetével szemben) nem különálló nemzeti egységként, Szlovákiaként jelölték a területet, hanem következetesen a kerület (distrikt, majd okolie) szót használták, és nem rendelték volna Bécs alá, továbbra is Magyarország részeként képzelték el. Fontos megemlíteni még, hogy 1860-1861-ben szlovák nemzeti közéletet a területi különállás mellett (sokszor azzal összefüggésben) rendkívüli módon foglalkoztatta a szlovák nemesség és a szlovák nemzeti mozgalom viszonya. A kor valamennyi fontosabb szlovák politikai gondolkodója megnyilvánult ebben 53 E cikkekből egy bő válogatást közöl Dokumenty i. m. 203-205., 208-212., 218-228., 239-247. Palárikék egyetlen helyen várták az 1848-as törvények korrekcióját, ez pedig a köztárgyalások kötelező magyar nyelvűségéről szóló 16. törvénycikkely volt. 64 Daniel Rapant: Slovenské povstanie roku 1848-49. Dejiny a dokumenty. III/3. Zimná vyprava. Bratislava, 1958. 129-134., 174 176. 55 Steier Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848-1849-ben. II. Bp.1937. 331-335. 56 Steier L.: A tót i. m. 645-648. 57 Jozef Miloslav Húrban Memoranduma a bécsi belügyminisztérium miniszteri titkárának, Rudolf Hirschnek. 1861. február 9. Dokumenty i. m. 239. 58 Csak röviden utalunk vissza itt a fentebb említett tényre, hogy Húrban kijelentései ellenére valójában önként indult a magyar országgyűlés képviselőjelöltségéért. 59 Pestbudínske vedomosti, 1861. 12. sz.