Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
A MAGYAR ÉS A SZLOVÁK POLITIKAI ELIT 1860-1861-BEN 1231 Az egykori Stúr-csoportnak azonban 1860-1861-ben már több riválisa is akadt,48 mert a magyar fél nyitottsága egyértelműen kedvezett a magyarokkal való kiegyezést hangsúlyosabban és hitelesebben képviselő (például az 1848-as szlovák katonai műveletekből kimaradó) csoportoknak. Az első ilyen csoport a nem csak Magyarországhoz, de a magyarokhoz is feltétlenül lojális kör volt, akiket a szlovák szakirodalom általában csupán a magyarok szócsöveként jellemzett. Kiemelkedő képviselőjük volt Mácsay Mihály, aki 1861. február 20-án kezdte el kiadni Priatef l’udu címet viselő lapját. A lap elődje (amelynek Mácsay a főmunkatársa volt) 1848-ban valóban a magyar kormány támogatásáért létrehozott újság volt, míg maga Mácsay az újságíráson túl olyan kalandokba bocsátkozott, mint a Jozef Miloslav Húrban elleni — sikertelenül végződő — hajtóvadászat megszervezése.49 Ennek ellenére alighanem hibáznánk, ha kihagynánk Mácsayt a kor szlovák közéletének a tablójáról,50 hiszen gondoljunk bármit is nemzeti irányultságáról, tény, hogy 1100 előfizetővel rendelkező lapját csaknem háromszor annyi szlovák olvasta, mint a „nemzetibbnek” tekinthető, de csupán 400 prenumeránssal bíró Pest’budínske vedomostit.51 De Mácsayt és lapját már csak azért sem ignorálhatjuk, mert fontos fórumnak tekintette a másik, itt említendő szlovák politikai csoportosulás is, amely megjelenése után nem sokkal át is vette a lap feletti irányítást.52 Ez a csoport ugyan szintén nem utasította el a magyarokkal való együttműködés lehetőségét, szlovák nemzeti identitásukat viszont nem rendelték állampolgári lojalitásuk mögé. A két társaság közti legnagyobb különbség tehát, hogy az utóbbi nem a feltétel nélküli hazafiságot preferálta, de elfogadta a fennálló politikai-társadalmi kereteket. A drámaíróként is ismert, egy évtizede Pest-Budán káplánkodó Ján Palárik (1822-1870) volt e csoport legtekintélyesebb tagja és ideológiájának megalapozója. Palárik és a csoport más publicistái, például a ne-48 A szlovák értelmiség ekkori politikai tevékenységét, irányzatait tekinti át Kiss Gy. Csaba alapos tanulmánya. Kiss Gy. Csaba: Hungária és/vagy Szlávia. Nemzeti ideológia az 1861-es szlovák sajtóban. In: Forradalom után-kiegyezés előtt. A magyar polgárosodás az abszolutizmus korában. Szerk. Németh G. Béla. Bp. 1988. 464-495. 49 Mácsayról magyarul lásd: Demmel József: 1848 és a szlovákok. In: Uő: „... egész Szlovákia elfért egy tutajon...” Tanulmányok a 19. századi Magyarország szlovák történelméről. Pozsony, 2009. 83-86. 50 A nemzeti történetírások persze mindig is hajlamosak voltak szelektálni az egyes szereplők között, s kihagyni a nemzeti történelem kánonjából a nemzeti értelemben véve utólag nem megfelelőnek tekintett személyeket. Legutóbb Tibor Pichler mutatott rá arra, hogy a kanonizált szlovák nemzeti mozgalomnak az akkor használatban lévő irodalmi nyelvek valamelyikén megnyilvánuló ellenzékét nem lehet egyedül a nemzeti mozgalom prizmáján keresztül szemlélni, hiszen ezzel figyelemreméltó művek és személyek maradnak ki a kánonból, akiket pedig megalapozottan tarthatunk a korabeli szlovák politikai diskurzus fontos cselekvőinek. Tibor Pichler: Slovanstvo ako európanstvo: Stépan Launer a jeho predstava modernizácie. In: Uő: Etnos a polis. Zo slovenského a uhorského politického myslenia. Bratislava, 2011. 15. 51 Dokumenty k slovenskému národnému hnutiu v rokoch 1848-1914. I. 1848-1867. Szerk. Frantisek Bokes. Bratislava, 1965. 263. Ján Palárik Martin Hattalának 1861. április 4-én. Arról nem is beszélve, hogy Mácsayval a lapot együtt szerkesztő rokona, Mácsay Lukács tagja volt annak a huszonhét parlamenti képviselőből álló bizottságnak, amely elkészítette az 1861-es nemzetiségi törvénytervezetet. Az 1861-ik évi Magyar Országgyűlés. III. kötet. III. füzet. Pest. 1861. 169. 52 Dokumenty i. m. 263.
