Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
1230 DEMMEL JÓZSEF 3. Szlovák politikai csoportok 1860-1861-ben 1860 őszén, 1861 tavaszán-nyarán tehát úgy tűnhetett, a magyar politikai elit tanult az 1848-ban elkövetett hibákból, és nem csak a következtetéseket vonta le, de a megoldások keresésének is nekilátott. A szlovák szellemi elit egyöntetűen üdvözölte ezt a fordulatot. Jól illusztrálják ezt egyfelől a szlovák nemzeti mozgalomban nagy tekintélynek örvendő katolikus pap, Ján Palárik Eötvöst, illetve Deákot és a Feliratot méltató45 cikkei, másfelől Telekinek a szlovák sajtóban megjelenő gyászjelentései. A Cernoknazník című élclapban például Teleki halálhíre az egész címoldalt elfoglalta, míg néhány héttel később a legnagyobb kortárs szlovák tudósnak tartott Pavol Jozef Safárik — szintén tragikus körülmények között bekövetkező — halála csak feleakkora teret kapott.46 1861-re a szlovák nemzeti mozgalmon belüli erőviszonyok 1849-hez képestjelentősen átrendeződtek. Ennek legfontosabb oka volt, hogy 1856-ban, 41 éves korában, vadászbalesetben elhunyt Ludovít Stúr, aki az 1830-as évek végétől volt a mozgalom legfontosabb, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezetője. Halála után követői közül senki nem tudta átvenni a helyét. Jozef Miloslav Húrban (1817-1888) és Michal Miloslav Hodza (1811-1870), akiket az utókor Stúrral összekapcsolva a mai napig (legalább utóbbi szerepét jelentősen eltúlozva) szlovák triászként emleget, eljelentéktelenedtek. 1861 legfontosabb szereplői a Stúr-féle táborból ezért a mozgalom fiatalabb, immár azonban nem teológus, hanem jogász végzettségű követői,47 Ján Francisci (1822-1905) Stefan Marko Daxner (1822-1892) és Viliam Pauliny-Tóth (1826-1877) lettek. Az 1848- as szlovák fegyveres megmozdulások során kapitányi rangot elérő Francisci 1861-ben politikai lapot alapított Pestbudínske vedomosti címmel, amely az 1848-ban megszűnt Stúr-féle Slovenské národné noviny folytatásának tekinthető. A tehetséges íróként is ismert Pauliny-Tóth, aki parlamenti képviselősége (1869-1872) és a Matica slovenská alelnöki pozíciójának megszerzése révén az 1860-as évek végére a mozgalom vezetőjévé vált, ekkoriban irodalmi lapokat és élclapokat adott ki, míg Daxner nevéhez a szóban forgó memorandum megszövegezése köthető. mil letisztult nemzetiségpolitikai megfontolás volt, ahogy pl. Kovács Endre állította. Kovács Endre: Teleki László külön útja. In: Uő: Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon. Bp. 1977. 312-322. 46 Ján Palárik: Otázka národnosti a nasledovne i literatúry pri növöm politickom preporodení Uhorska. III (ohlas na slovo p. bar. J Eötvösa v otázke národnosti). In: Uő: Dielo v dvoch zvázkoch. II. Za rec a práva l’udu (Kultúrnopolitické clánky). Bratislava, 1956, 48-54. Ján Palárik: Co mámé teraz robif? Priateí lüdu, I. évfolyam, 13. sz. 1861. május 23. 46 Cernoknazník, 1861. május 17. 11. sz. Cernoknazník, 1861. június 28. 17. sz. Mikszáth találó megállapítása szerint az elhunyt jelentőségét a halálhíre által elfoglalt napilap-hasábok számában mérhetjük le. 47 Tibor Pichler arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a különbség a nemzetiségi követelések gyakorlati szintjén is más, praktikusabb érvrendszert, logikát, gondolkodásmódot jelentett. Tibor Pichler: Fundacny akt dualistického Uhorska a kritickí národovci. In: Klúcové problémy modernych slovenskych dejín. 1848 - 1992. Szerk. Valérián Bystricky - Dusán Kovác - Jan Pesek. Bratislava, 2012. 49.
