Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
1222 DEMMEL JÓZSEF biztosa volt,3 1849 után pedig két évre internálták. 1869-től az 1875-ös fúzióig a kormányzó Deák-párt elnöki tisztségét is viselte.4 Justh József tehát közel fél évszázadon keresztül a magyar politikai elit integráns tagja, a magyar politika másodvonalának fontos szereplője volt. Épp ezért különös, hogy amikor 1867-ben, Ferenc József magyar királlyá koronázásának másnapján Festetich György, a király személye körüli miniszter az ünnep alkalmából felterjesztette kitüntetésre, „szláv nemzetiségű földbirtokosnak”, a korabeli megfogalmazás szerint tehát szlovák nemzetiségűnek jellemezte.5 Festetich megjegyzése Justh kapcsán egy olyan, a korban szokványos jelenségre utal, amely napjainkra jórészt feledésbe merült. A szlovák és a magyar közvélekedéssel szemben ugyanis a felső-magyarországi nemesség több tízezer főt számláló, szlovák anyanyelvű csoportjai nem „magyarosodtak el” a 19. század elején a modern nacionalizmus hatására, sőt a század utolsó évtizedeiig megőrizték bonyolult identitásszerkezetük szlovák nyelvi-kulturális elemeit.6 Turóc megyében, amelynek déli sarka is több tíz kilométerre északra feküdt a szlovák-magyar nyelvhatártól, és amely ráadásul egy hatalmas, mindössze három hegyi szoroson át járható hegyek által körbezárt terület volt, sokáig számított hétköznapi jelenségnek a magyarul nem vagy alig tudó, szlovák anyanyelvű magyar nemes. Fényes Elek szerint 1847-ben mindössze 200 magyar élt a megyében, ez a (láthatóan pontatlan, kerekített) szám azonban a magyarul jól beszélő, de feltehetően nem magyar anyanyelvű turóciak létszámára utalt.7 Festetich megjegyzése alapján Justhot is ezen, magyarul jól tudó, de szlovák anyanyelvű nemesek közé kell számítanunk. Mivel azonban az ő irathagyatéka jórészt elveszett, tőle származó forrásokból nem tudjuk rekonstruálni, hogy miként épültek fel plurális identitásszerkezetének szlovák elemei. Többször kitértek azonban erre a kérdésre a szlovák nemzeti mozgalom Justhtal kapcsolatba kerülő tagjai. Azért érdemes e forrásokat is számba venni, mert a Justhtal a politikai életben számos alkalommal szembekerülő szlovák politikusok érthető okokból kifejezetten érzékenyen figyeltek Justh szlovák megnyilvánulásaira. A szlovák nemzeti mozgalom 1877 és 1914 közötti első számú vezetőjének tartott,8 a Szlovák Nemzeti Pártot közel négy évtizeden keresztül vezető ügyvéd, Pavel Mudron emlékirataiból tudjuk, hogy fiatalkorában három évig élt Justh Józseffel egy kastélyban, Necpálon, 1857 és 1859 között ugyanis ő volt a Justh-fiúk, ifjabb Justh József és Justh Sándor nevelője. Mudron 1900-ban íródott visszaemlékezései szerint kifejezetten jól érezte magát a Justh-kastélyban, annak ellenére, hogy az évi négyszáz forintos nevelői honoráriumáért csak ne-3 Justh 1848-as kormánybiztosi tevékenységéről lásd Hermann Róbert: Görgei és a felvidéki kormánybiztosok 1849. január 5. - február 10. Hadtörténelmi Közlemények 104 (1991: 3. sz.) 129-130. 4 Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja. 1825-1848. 1. kötet. Bp. 2011. 970. 5 Az eredeti felterjesztést közli: Korompay H. János: Arany János keresztje: a kitüntetés. Irodalomtörténeti Közlemények 116 (2012: 5. sz.) 521. 6 József Demmel: „Stav zemiansky národa slovenského”. Uhorská sl’achta slovenského pővodu. Forum Históriáé 6 (2012: 2. sz.) 56-67. 7 Fényes Elek: Magyarország leírása. II. Pest, 1847. 139-172. 8 Michal Slávik: Slovenskí národovci do 30. októbra 1918. Trencín, 1945. 342.
