Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Vasvári Pál kritikai életrajzához. Források és tanulmányok Vasvári Pálról V/1159
1214 URBÁN ALADÁR megemlítette Blanka „első szerelmét”, akitől eltiltották annak alacsonyabb társadalmi állása és vallása miatt. Az, hogy Vasváriról nem írt, mutatja, hogy E Szathmáry tartott a család fellépésétől. A cikk szerint mikor az 1851-ben lázítás, forradalmi magatartás és dinasztia-ellenes viselkedés miatt letartóztatták Teleki Blankát (aki Debrecenben a Vasvári által szervezett szabadcsapat zászlóanyja volt), a hadbíró Vasvárival való kapcsolatáról is faggatta. A grófnő azt válaszolta, hogy Debrecenben kétszer-háromszor felkereste Vasvárit, akivel „személyileg rokonszenvezett”. Fekete Sándor hivatkozik Lővei Klára emlékezéseire is, arra a jelenetre, amikor Szegeden értesültek Vasvári haláláról. Mikor Lővei Klára megjegyezte, hogy „Mit vesztett benne a haza!”, a grófnő így felelet: „De mit vesztettem én!” Végül Fekete Sándor elmondja, hogy 1946-ban az Országos Levéltárban kezébe került egy levéltöredék, amelyről azt gondolta, hogy Teleki Blankának szól. A levél így kezdődik: „Nagysád bizalmas levele hasonérzelmet ébresztett kebelembe.” Majd pár sor után meglepő módon így folytatódik: „Mért ne lett volna szabad találkozni márcz. 15-én rokon szellemeknek? - e nap a honszerető keblek első közös imaháza volt, melynek csarnokában a jobb keblek egymáshoz simultak.” Majd a befejezetlen mondat: „A haza e napnak csak eredményeit fogja érezni, s azért az egyének érzelme itt az egészben olvad fel. Azért kedves oly lelkekre találni - melyek...” Itt a levéltöredék véget ér.234 Fekete Sándor azzal fejezte be ünnepi megemlékezését, hogy egyre jobban hiszi, hogy a levéltöredék Teleki Blanka „bizalmas levelére” szánt válasz. Elment-e a válasz? S valóban Blanka volt-e a címzett? A szerző, függetlenül a megoldatlan rejtélytől, Blankát és Pált úgy látja, mint „egymáshoz simuló rokonlelkeket”.235 Vasvári 1988-ban kiadott iratainak szerkesztője nem foglalt állást ebben a kérdésben. A forrásokat 1989-ben kiadó Takács Péter a kötet előszavában így írt: „A munka, a rendszeres találkozás közelebb hozza Teleki Blanka grófnőt is. Kölcsönös szerelem ébred bennük egymás iránt s e romantikus szerelem — ha nem is lett volna legalizálható soha — minden bizonnyal ösztönözte Vasvárit, hogy minél előbb nemesi rangot” szerezzen.236 Hermann Róbert elfogadja Fekete Sándor fejtegetését, „Az újabb kutatások alapján úgy tűnik — írja —, hogy a Teleki Blanka grófnőhöz fűződő viszonya (Vasvárinak) több volt egyszerű rokonszenvnél, s 1848. márciusa után a kölcsönös rokonszenv szívbéli viszonnyá vált.”237 Hornyák Mária Teleki Blanka halálára emlékező kis kötetében felidézve azt, hogy a Vasvári halálhíréről értesülve a grófnő mint reagált, idézi Sátrán Györgyi véleményét: „Szóbeszéd csupán, vagy a forradalom minden gátlást elsöprő lázában e két rendkívüli ember, mint férfi és nő egymásra talált? Nem 234 Vasvári iratai 266. A márciusi ifjak 1988. 267. 235 Fekete Sándor, Blanka és Pál. Magyar Nemzet. 1987. október 24. Közli A szerelmes bajnok 57-60. 236 Források 9. 237 Hermann, Vasvári. In: A márciusi ifjak 2000. 33. Ugyanebben a kötetben Teleki Blankáról írva, Ratzki Rita nem ír a kérdésről. Közli viszont a Teleki Blanka elleni vádpontokat. Ratzki Rita, Teleki Blanka (1806-1862). In: A márciusi ifjak 2000. 499.
