Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Vasvári Pál kritikai életrajzához. Források és tanulmányok Vasvári Pálról V/1159

1215 tudjuk.” Hornyák Mária kiegészítése: „Igen, tényleg nem tudjuk, csak sejtjük. És tisztelettel, szeretettel maradjunk is meg emellett!”238 Valóban tiszteletet érdemel Teleki Blanka, aki egy tehetséges fiatal em­bernek olyan munkalehetőséget teremtett, amivel lehetővé tette, hogy gond nélkül folytassa egyetemi tanulmányait. Amikor eljött a forradalom, támogatta politikai ambícióit, s maga is olyan tevékenységet folytatott, amiért az osztrák hadbíróság súlyos büntetésre ítélte. Áldozatos tevékenységével Teleki Blanka grófnő messze kiemelkedett főrangú társnői közül. VASVÁRI PÁL KRITIKAI ÉLETRAJZÁHOZ Legendák és megfakult emlékek Vasvári Pálról A 19. század utolsó évtizedeiben Vasváriról a sajtóban megjelent nagyszá­mú emlékezést nem könnyű áttekinteni. E sorok írója technikai okokból mind­re nem is vállalkozott, bár a fontosabbnak tűnőket igyekezett feldolgozni. En­nek kapcsán tapasztalata, hogy az emlékezők közül számosán általában együtt emlegetik Vasvárit és Petőfit, ahol nem voltak vagy nem lehettek. Ilyen például Görgey István, aki azt írja emlékezéseiben, hogy Petőfi és Vasvári 1848. má­jus-júniusában lelkesítő beszédeket tartottak a Múzeum lépcsőjén. Valamit a legendákról. Vasvári bizonyosan olvasta Cabet, Voyage en Icarie című, 1840- ben megjelent munkáját, s beszélt is erről barátainak. Jókai Mór 1848 májusá­ban humoros karcolatot is írt, amely szerint a radikálisok kivándoroltak Ameri­kába, hogy ott Vasvári vezetésével megalakítsák Ikáriát. Annak azonban nin­csen semmi nyoma, hogy Vasvári a külvárosokban a munkásoknak tartott elő­adásokat Ikáriáról. (Milyen elképzelések szerint vállalt volna ilyet, hogy a civi­lizációból kivonuló emberek kalandját ismertesse?) Vasvári és Janku 1848 nya­rán történt találkozásának legendájáról már szóltunk. Degré Alajos 1848. márciusától sok eseményen jelen volt, s emlékezéseit szívesen használják fel a történészek. 1883-ban megjelent emlékezéseiről azon­ban néha kiderül, hogy az író emlékei már megfakultak, információ pontatla­nok. Varga János figyelt fel arra, hogy Degré pozsonyi kiküldetésekor március 27-én állítása ellenére nem találkozhatott Batthyány-nyal, mert az akkor Bécs­­ben volt. Spira György jegyezte meg, hogy Degré egy április 19-én megjelent plakátot, amely népgyűlést hívott össze, egy április 22-én kifüggesztett, „Ke­nyeret a népnek!” plakáttal kevert össze. E sorok írója pedig azt tapasztalt, hogy a május 12-iki népgyűlésből a minisztériumhoz indított küldöttségben szereplő Degré úgy emlékezett, hogy Batthyánynál együtt találták az ülésező minisztereket. Széchenyi naplójából tudjuk azonban, hogy Batthyány a kül­döttség megérkezése után úgy hívta össze a minisztereket, hogy meghallgassák a deputációt. Egy sajátos történetet azonban érdemes részletesen ismertetni, s helyét is megjelölni az emlékiratban. Az elmondandóknak azonban Vasvári csak mellék­­szereplője. A történet szerint Degré egy ismerőse, Kemnitzer kapitány 1848 nyarán abból az alkalomból, hogy kinevezése megjelent a Közlönyben, „kis es­238 Hornyák Mária, Brunszvik Teréz szellemi gyermeke: Teleki Blanka (1806-1862). 2. bőví­tett, javított kiadás. Martonvásár. 2012. 40.

Next

/
Thumbnails
Contents