Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Vasvári Pál kritikai életrajzához. Források és tanulmányok Vasvári Pálról V/1159
1204 URBAN ALADAR csak márciusban ültettük el, nem várható, hogy az rögtön gazdagon gyümölcsözzön. A többség azonban tudja, hogy a törvényesség terén vagyunk a legerősebbek. Ezért minden honszerető polgárnak óhajtania kell, hogy „fővárosunkban céltalan rendzavarás, nemzetellenes háborgás ne történjék”. Nekünk azonban komolyan kell készülnünk mindenre. Bécs meghódítással fenyegetett, pedig Frigyes zsarnoksága miatt Mátyás már „hódító zászlókkal jelent meg falai alatt”. A 200 milliót (ti. az államadósságot), amivel a békét megvásárolhatnánk, fordítsuk fegyverkezésre. Alkudni nem lehet. Nekünk egy hosszú háborúra kell felkészülnünk, ami talán tíz évig fog tartani, mint a trójai háború. Főleg a fővárosnak kell szilárdan állnia. Midőn Franciaországot az ellenség 1791-ben megtámadta — szól a példabeszéd — a nép mielőtt a határokra vonult, „előbb vérítéletet tartott a honárulók felett [...] Danton diktátori hatalmat kezdett gyakorolni, s rendezé a szeptember 2-iki véres törvényszéket...” Vasvári előterjesztése a Társulat teendőiről: A viharos körülmények között minél gyakrabban tartsanak gyűléseket, s adjanak irányt „a középponti szellemnek”. Pártolta a néphez intézendő proklamációt, de minden módon lépjenek kapcsolatba a vidéki városokkal, hogy biztosítsák az egész nemzet összhangját. „Nekünk visszalépni nem lehet. Minket a sors minden testvérnéptől megfosztott. Mi sehova nem menekülhetünk „itt élni, halni kell”. Csak az a kérdés, ami márciusban volt: „rabok legyünk, vagy szabadok”. A hosszú beszéd végén a megtervezett programot módosító indítvány: „A szeptember 8-ára tűzött politikai lakomát függesszük fel, hogy ily zavargós körülmények közt önkebelünkben meghasonlás ne támadjon, mert most józan ésszel nem óhajthatunk semmi erőszakos kitöréseket, midőn a végveszélytől csak a legnagyobb egyetértés menthet meg bennünket.” S a beszéd befejező gondolata: „Ha ministereink fent (ti. Bécsben) nem végezhetnek, nekünk itt alant kell végezni.”190 Vasvári hosszú beszédéből csak azokat a részeket emeltük ki, amelyek a veszély elleni összefogásra és annak érdekében a politikai lakoma elhalasztására vonatkoznak. (Javaslatáról feltételezhetjük, hogy nem egyéni véleménye volt. O csak előterjesztette és elfogadtatta az indítványt.) Augusztus 23-án megfelelő vezetőt tartott kívánatosnak, aki „a lelkesedés élére áll”. Most határozottabban fogalmazott. Danton nemzetmentő diktatúrájával példálózott, s szerinte a Bécsben eredménytelenül eljáró kormány helyett „itt alant” kell a feladatot elvégezni. Az egyik fültanu szerint Vasvári beszéde oda irányult, hogy mellőzni kell a minisztériumot, „s kik képesnek érzik magukat arra, ragadják kezökbe a kormányt.”191 A közgyűlés elfogadta Vasvári javaslatát, s szeptember 190 Nép-elem 1848. szeptember 8. A márciusi ifjak 1988. 300-307. Ld. még Spira, A pestiek 318. A beszéd végén Vasvári emlegeti Cavaignac tábornokot, aki a párizsi 1848. júliusi munkásfelkelést leverte. Szerinte, ha támadna a táborban egy ilyen tábornok, az „a magyar vitézeink és önkénteseink” élére állva leverné a rácokat, s ha kell, a hadsereg élén bevonul Budapestre. Úgy tűnik, hogy Vasvári nem mérlegelte Cavaignac eljárásának társadalmi-politikai jelentőségét, hanem csak azt méltányolta, hogy a tábornok helyreállította Párizsban a rendet. 191 Topler Károly Veres Sándornak, Pest, 1848. szeptember 4. Waldapfel, Levelestár I. 212- 213. A levélíró szerint kisebb-nagyobb szónoklatok hangzottak el, s döbbenten tapasztalta, hogy milyen sok Robespierre, Danton, Hebert van nálunk. „Ezek hivatva érzik magukat, hogy a terror pallosával egy néhány ezer rebellist lenyakazzanak.” (Petőfi verse, a „Jőj el végre, valahára” vajon nem az itt szerzett benyomások következtében keletkezett?)
