Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Vasvári Pál kritikai életrajzához. Források és tanulmányok Vasvári Pálról V/1159
1188 URBÁN ALADÁR Május 10-re új helyzet állott elő. Május 9-én az elnökletével tartott minisztertanácson István nádor közölte azoknak a királyi leiratoknak a másolatát, amelyet a Bécsben tartózkodó Batthyány eszközölt ki május 7-én. Ezek között volt a Ledererhez és Hrabovszky altábornagy szlavóniai főparancsnokhoz intézett rendelkezés, hogy „az illető katonai dolgokban magokat a ministerium rendeletéihez alkalmazzák”.115 Miniszteriális tisztviselők arról is tudhattak, hogy május 8-án éjjel futár érkezett Bécsből, amely Batthyánynak azt az utasítását hozta, hogy közöljék vele az országban állomásozó katonaság létszámát.116 Ezeket a híreket május 10-én a nyilvánosság számára is megerősítette a Pesti Hírlap rövid közlése az említett királyi kéziratokról.117 A királyi kéziratok tehát biztosították a magyar kormány illetékességét, hogy rendelkezzék az országban állomásozó sorkatonaság felett. Ez pedig felkeltette azt a jogos reményt, hogy Lederer is leváltható lesz. Ennek támogatását és így meggyorsítását jelenthette a főparancsnok elleni demonstráció. A királyi kéziratok pedig — tévesen — eloszlatták az aggodalmat, ami miatt az előző napon a halasztásról döntöttek. A tüntetés megszervezésére alkalmasnak ígérkezett a frissen alakult Márciusi Klub, amely így bizonyíthatta létét. Május 10-én este 8 óra körül gyülekeztek a Budára készülő tüntetők az Úri (ma Petőfi) utcában, a Pillwax előtt. Kiegészülve a színházból kijövő közönséggel, a hajóhídon át Budára indultak, hangos síp- és dobszó kíséretében. A budai hídfőnél a városkapitány figyelmeztette őket, de a tüntetők nem fordultak vissza. Az események kifejlődését a magyar forradalom és szabadságharc osztrák krónikása írja le. E szerint a katonai készületek hírére Vasvári Pált — mint a tudósítás állítja — Oroszhegyi és Csernyus vállra emelték, aki ekkor feltette a kérdést: Kicsoda Lederer? Hazánk ellensége, szószegő — adta meg a választ a szónok — akit, mint külföldit nem ismerik el főparancsnoknak. Ezért eltávolítását akarják, valamint azt, hogy a véleményüket mások is megismerjék. „Előre barátaim! Nem félünk a szuronyoktól!” adta ki a jelszót Vasvári.118 A beszámolót ellenséges propagandának tekinthetnénk, mivel a sajtó tudósításaiban sem Vasvári, sem másnak a neve nem fordul elő. (A történteket kivizsgáló polgári-katonai vegyesbizottságot sem érdekelték a szervezők.)119 Vasvári iratai között azonban fennmaradt egy névtelen, „Reszelő” aláírású levél. Ennek melléklete volt nyomtatott papírlapon — valami hivatalos ábrázolásból kivágott — kétfejű sas. A levél ennek nevében íródott, mint aki szintén jelent volt „a zenén”. 0 115 Az 1848-1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek. Szerk. és bev. F. Kiss Erzsébet. Bp. 1986. 46. Batthyány iratai I. 458-459. 116 Török Bálint jelentése Batthyányhoz. 1848. május 9. Batthyány iratai I. 461. 117 Az iratok szövege csak a PH 1848. május 17-i számában jelent meg. Pap, Okmánytár I. 78-79. 118 A krónikás gonoszul hozzáteszi még, hogy Vasvári volt az első, aki a katonaság megindulásakor elmenekült. Közben a Vízikapunál elvesztette a kardját, amit egy budai asztalossegéd talált meg. Janotyckh von Adlerstein, Johann, Cronologische Tagebuch der ungarischen Revolution und zwar bis zur ersten Wiederbesetzung Pest-Ofen durch die k. k. Truppen. Wien, 1851. II. 276-277. A tüntetőkre figyelmeztetés nélkül rátámadó katonaság 24 lovas és 48 gyalogos volt, akiket a közeli fegyvertár udvarán helyeztek el. Nemzeti 1848. május 16. 119 Meg kell említeni, hogy Spira, A pestiek 183. szerint a tüntetést a Márciusi Klubbal egyidejűleg szerveződött, a szélsőségesek által a Magyar utcában alakult Democrácia Klub szervezte.
