Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Vasvári Pál kritikai életrajzához. Források és tanulmányok Vasvári Pálról V/1159

1179 hol a szobor mögül egy odarejtőzködött pap mondá a nagy igéket, s a nép a szobrot bálványozta, azon hiedelemben lévén, hogy ezen kődarab kormányoz, - s a nép jóban-rosszban megnyugodott, mert a szobor szent vala, s a nép felelet­re semmiért nem vonhatá.” Nyáry az indítványhoz szólva ellene volt a „kútfor­­rás” megjelölésének. „Inkább láthatatlan kéz működjék úgymond — szól a tu­dósítás — a hálálkodásból lekötelezettség, s finomabb, de újabb rabság követ­keznék, [a] felszabadított népre: ez nemességünknek megszégyenítése lenne. O már mint sokszor elmondá, semmiféle hivatalos kézből jövő proklamatióknak nem barátja, - történjék az egyesek által a sajtó útján.” A továbbiakban felme­rült a néplap gondolata, s hosszú viták után határozat született, hogy bizottsá­got fognak kinevezni, amely kidolgozza a tervét, s a szerkesztőséget saját belá­tása alapján szervezi meg.75 A megyei választmány április 14-i délelőtti ülésén a vidékkel való kapcso­lat sajátos esetét vitatták meg. A kassai főtanoda ifjúsága április 12-én arra kért választ, hogy a választmány tagjai által március 29-én ajánlott eljárás, hogy „tűzzék ki a forradalmi egyenlőség zászlaját” - ez mit jelent. Vasvári kö­zölte, hogy a felhívást ő és társai küldték Kassára és máshová is. A levélírók azonban félreértik a forradalom fogalmát. „A szó nem vérontást jelent, hanem jelenti a nemzet átalakulását a rendes formák mellőzésével. Csak ott kezdődik a vérontás, hol reactio van. Nekünk ilyenre — hála égnek! — szükségünk nem volt, de úgy állottak a dolgok, hogy követelnünk kellett, s készek lennünk min­denre, ami jő. Mutatja csak ezt az a proklamáció is, melyben ki volt mondva, hogy a haza veszélyben.” A választmány tudomásul vette a tájékoztatást, s a jegyzőkönyv leszögezte, hogy a figyelmeztetés az akkori körülmények követ­kezménye volt, s azt a választmány saját lépésének tekinti.76 Április 14-ének nagy eseménye, hogy a késő esti órákban megérkezett Po­zsonyból Batthyány Lajos, Kossuth Lajos és Széchenyi István társaságában. A Nemzeti Kaszinónál a középponti választmány és a főváros nevében Vasvári kö­szöntötte őket. Vasvári a beszéd elején a délután óta (és esőben!) türelmesen váró népet méltatta. Majd váratlanul úgy folytatta, hogy a Hunyadiak korában a Duna jegén türelmetlenül várakozó nép kiáltotta ki királlyá Mátyást. A nép most is ilyen elszántsággal várt és köszönti az első felelős magyar minisztériu­mot. Vannak pillanatok, amikor meg kell szakítani a múltnak láncolatát, ilyen volt március 15-e. „Mi nem akartunk az európai átalakulás játékából kimarad­ni, mint könnyelmű apáink a nagy francia forradalom és a júliusi napokban” - magyarázta európai összefüggésbe helyezve a történteket. Utalva a tíz évvel az­előtt 1838. március 15-én Pestet romba döntő dunai árvízre, kijelentette: Buda­pest lakói az évfordulón nem imádkoztak, hanem a tettek mezejére léptek. „Ki­VASVÁRI PÁL KRITIKAI ÉLETRAJZÁHOZ 75 NU 1848. április 20. (Bulyovszky Gyula tudósítása.) Vasvári már a középponti választmány március 29-i ülésén javasolta, hogy készítsék el a 12 pont népszerű magyarázatát. Nyáry ekkor kije­lentette, hogy ezt a sajtóra bízná. Határozat: „a nép a sajtóra bizatik”. NU 1848. március 31. (Május elején megalakult Nyáry vezetésével, de Petőfi programtervezete alapján a Nép Barátja című lap öt­tagú választmánya. Vasvári nem került a tagok közé.) 76 PH 1848. április 19. Spira, A vezérmegye 751. A jegyzőkönyv szerint az aláírók: Nyáry Al­bert, Perczel Mór, Jókai, Pálfi, Vasvári, Bulyovszky, Szegfi, Degré, Sükei és Kelethy (?). Petőfi neve nem szerepel. Az MT április 14-i megjegyzése szerint a levelet a reakciós tanári kar tagjai küldték.

Next

/
Thumbnails
Contents